Túlélés
Még nincs roham az élelmiszerboltokban, de ki tudja mi lesz néhány nap múlva.
Pánikra nincsen ok, azonban már olvasni a híradásokat arról, hogyan spájzolnak be a világ különböző részén a vészhelyzetre készülők. Csak egyet tudunk most biztosan: fogalmunk sincs arról, hogy mit hoz a holnap, és a közeljövőben sikerül-e megtalálni az agresszív koronavírus ellenszerét. Az idősek emlékezhetnek arra, hogy évtizedekkel ezelőtt szinte minden településen volt egy-két furcsa szerzet, akit megmosolyogtak a helyiek. Konzerveket gyűjtött, lisztet, cukrot, és ki tudja mit halmozott fel otthonában. Az én kisvárosomban I. bácsi például még saját erődítményt is emelt, a falazott kerítés tetejét üvegszilánkokkal fedte, hogy a betolakodókat távol tartsa, állítólag két évre elegendő ellátmánya volt. Ez akkoriban teljes abszurditásnak tűnt, mára előrelátást jelent, igaz a legrosszabb forgatókönyv szerint. Ami remélhetőleg nem következik be, ezért is követnek el mindent az egyes államok, Ázsiától Európán át Amerikáig, hogy megállítsák, megelőzzék a járvány terjedését. Egy közös ügy a modern civilizáció számára, amiben talán sikerül összefogni.