„Tudni kell megállni, az üzlet nem minden”
Az Év Tolnai Vállalkozója: Tantos Csaba.
Kereskedővér” folyik az ereiben. Nagypapája már 1934-ben élelmiszert árusított, ő hatévesen bodzát szedett, és jól emlékszik első keresetére: 2 forint húsz fillér volt. Tantos Csaba párjával, Merkl Krisztinával közösen egy több mint háromszáz főt foglalkoztató családi vállalkozást épített ki tolnai székhellyel. Tősgyökeres tolnai, a közelmúltban kapta meg Az Év Tolnai Vállalkozója díjat, ennek apropóján beszélgettünk a sikeres vállalkozóval.
Az indíttatás, a múlt minden ember számára meghatározó. A díjazott vállalkozó nagy szeretettel emlékszik a nagypapára, Tantos Ferencre, aki élelmiszerkereskedelemmel foglalkozott, szatócsboltot működtetett Tolnán, a mai gimnáziummal szemben, a lépcsős kocsma helyén. Üzlet és tulajdonosa régi fotója a központban lévő zöldségüzlet falán látható. A háború idején a legidősebb Tantos kereskedett mindennel, ez a mentalitás pedig öröklődött az unokában.
„Az utca, házszám nagyon fontos”
Ma így emlékezik: – Az első keresetem 2 forint húsz fillér volt, a papa segített talicskázni Gerjenben, ekkor 6 éves voltam. Tizenöt évesen Takács Balázs barátommal termesztettem és árusítottam gombát, amióta az eszem tudom, mindig foglalkoztatott az üzlet. Ez nem mindig jött jól, ugyanis Zalaegerszegen az építőipari technikumot éppen azért hagytam abba, mert ott is mással foglalkoztam, nem a tanulással. Akkoriban nagyon ment a törökországi kereskedelem, ebbe vetettem bele magam. Ma már másként csinálnám, de a kőműves szakma mellett, a hiányosságaimat később igyekeztem pótolni, esti gimnáziumba iratkoztam be, de a németországi munka miatt kimaradtam a gimnáziumból. Ezért is nagyon fontos számomra a gyermekeim taníttatása. A szülői motiváció és támogatás meghatározó.
Nem indult irigylésre méltó helyzetből, talán ezért is tudja értékelni, ahova elért: – Az én szüleim három műszakban dolgoztak, apám lakatos, anyám szövőnő volt a textilgyárban, 10 éves voltam, amikor fürdőszobánk lett. A jól végzett munka megbecsülését tőlük tanultam. Mindig azt mondom a gyermekeimnek: ’Az utca, házszám nagyon fontos’, tudni kell, honnan jöttünk, ezt manapság nagyon sokan elfelejtik – foglalja össze életfilozófiáját. Amit a kitartás és a küzdőszellem egészít ki, ezt a jellemvonását a kajakozás, mint egyéni sportág erősítette meg.
„Két kézzel kell dolgozni”
A pályakezdés, útkeresés időszakában, ’94-től ’99-ig Németországban dolgozott, ami jó és rossz tapasztalattal egyaránt járt. A munkamorált, a minőségi munka jelentőségét, a szervezettség és a takarékosság szemléletét hozta haza. – Két kézzel kell dolgozni, nem egy kézzel, vagy eggyel sem. Ha hét órakor van a munkakezdés, nem akkor kell megérkezni, hanem már az első téglát le kell rakni. Sokat tanultam a németországi öt év alatt, azonban ráment az első kapcsolatom. Ezért is döntöttem a hazatérés mellett.
A következő több mint két évtized egy térségi CBA-üzlethálózat kiépítését eredményezte. Saját boltokkal, pékséggel, komoly raktárbázissal, a térségben is meghatározó szerepet töltenek be. Párjával, Merkl Krisztinával lépésről lépésre építkeztek. A koncepció az volt, hogy csak ötezer lélekszám alatti településeken nyitnak üzletet, ahol a multik nem jelennek meg. Négy kisebb bolt megnyitása után az első nagy, 400 négyzetméteres üzletet Faddon, majd Szedresben indították el. A teljes generálkivitelezés saját erővel történt, – és történik a mai napig – ennek is köszönhető, hogy Szedresből, a betonozás helyszínéről Csaba egyenesen a pécsi műtőasztalra került. A gerincsérv-operáció és rehabilitáció után Zomba, Bátaszék, Őcsény, Decs, Tengelic, Nagydorog következett. Mára húsz boltot üzemeltetnek, ezzel a Dunántúlon legnagyobb kiskereskedelmi partnerei a CBA-nak.
„Mi vezettük be a délutáni sütést”
A saját üzletek ellátása mellett saját zöldségboltokat is működtetnek, amihez megfelelő hűtőház kapacitást kellett kiépíteni. Jól emlékszik az első időszakra, amikor éjjel a nagybani piacon, nappal a zöldségbolt kasszájánál volt. Csengőt és mozgásérzékelőt szerelt fel, hogy felébredjen, ha vásárló jön, nem jutott idő az alvásra. Évekig maga járt teherautóval Padovába a déli gyümölcsért, legutóbb Calabriában mandarinárverésre repült, hogy kedvező áron jó terméket szerezzen be. Ez a rengeteg vezetés, utazás azonban idővel felőrli az embert. De nem volt megállás, újabb beruházásként 2020-ban megépült az 1200 négyzetméteres saját pékség, utána Tolnán az Édesem Cukrászda, ami további feladatokat jelentett.
A kérdésre, hogy további bővítést terveznek-e, határozott nemmel válaszol: – A színvonal emelése, az üzletek folyamatos karbantartása a cél. Nagyon jó árakat tudunk biztosítani, a zöldség-gyümölcs áru például nem megy át több kézen, raktárbázisunkat is bővítjük.
A vásárlók tudják, hogy nálunk kedvező árat és friss árut találnak. Mi vezettük be például a délutáni sütést, munkából hazamenet is friss péksüteményt kínálunk. De tudni kell megállni, az üzlet nem minden – teszi hozzá.
A kérdésre, hogy mire legbüszkébb, gondolkodás nélkül feleli: – A gyermekeinkre. A legidősebb Tamara (26 éves), a legkisebb Ádámka (10 éves). Krisztike (25 éves) és Norbi (24 éves), mindketten gazdasági egyetemet végeztek, ők a családi vállalkozásban dolgoznak, és nagyon jól teljesítenek. A legnagyobb boldogság, ha együtt lehet a család. Odáig még nem jutottam, hogy kikapcsolhatom a telefont, de igyekszünk minden héten péntek délután abbahagyni a munkát. Az aktív kikapcsolódás jellemző nálunk, szeretjük a Balatont és a Dunát, Regensburgtól a Fekete-tengerig megtettük az utat autóval, biciklivel, hajóval.
Ami nem mérhető pénzben
A munka és a család mellett a lokálpatriotizmust kell megemlíteni. Tantos Csaba a Tolnai Kajak-Kenu Klub elnöke, egykori sportolóként, szülőként, és támogatóként vesz rész a tradicionális egyesület életében. Nevéhez kötődik a csónaktároló, és szálláshelyek megépítése, amit a város Tolna Város Sportjáért elismeréssel köszönt meg. Együttműködik az önkormányzattal, elsősorban Bertha Zoltán alpolgármesterrel, saját finanszírozással építette meg az Édesem Cukrászda és CBA üzlettel szembeni parkolót, most éppen egy zebra kialakításáért folyik a küzdelem a szakhatóságoknál. Itt is azt vallja: a vevők biztonsága a legfontosabb. És még egy jellemző momentum, minden beruházásnál helyi iparosokat bíz meg, szeretné, ha a városban maradna a munka és a pénz.
Talán ezt is értékelték a Tolna Város elismerő címmel, mely hosszú évek teljesítményét húzza alá. Ami nem elsősorban pénzben mérhető. Ma az 50 éves vállalkozó legnagyobb vágya: „Szeretném látni, hogy felnő a legkisebb gyermekünk is.”
