MENÜ
2025. május 9.
Gergely
A világutazó földrajztanár, aki Verdi Aidáját énekelte Taorminában

A világutazó földrajztanár, aki Verdi Aidáját énekelte Taorminában

tzs, fotó: kafi és MOL-Új Európa Alapítvány

MOL MESTER-M Díjat kapott a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanára.

Szenvedélye a tanítás és az utazás. Oratóriumkórusban énekel, a világ számos pontján túrázik, könyveket ír, és ismeretterjesztő előadásokat tart nagyvárosoktól kis falvakig, tévés műveltségi vetélkedőkön szerepel. Egyénisége forgószélként ragadja magával tanítványait, élményszerűen tanít, motivál és versenyekre készít fel. Ez mind -, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium földrajz-történelem szakos tanára, aki április 17-én, Tolna vármegyéből egyedüliként vehette át a MOL-Új Európa Alapítvány MESTER-M Díját.

A tanár úr egy baranyai falucskából, Mázáról indult, ahonnan a bonyhádi gimnázium is kihívást jelentett diákként, majd 2001-ben visszatért az alma materbe, s azóta itt tanít. Életének meghatározó része Szegedhez köti, hiszen a szegedi egyetemen végzett földrajz-történelem szakos tanárként, majd itt végezte a három éves doktori iskolát, de végül nem doktorált le. Emellett sok minden más is foglalkoztatta: kórusban énekelt, utazott, majd az egyetem Természetföldrajzi Tanszékén tanított. „Földrajz az egész világ” címmel tartott speciálkollégiumi előadásain mindig zsúfolásig telt meg a terem. Az Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza címmel írt könyve hiánypótló szerepet tölt be a magyar földrajzoktatásban. Soha nem járt ezeken a földrészeken, de elismerés volt számára, amikor egy harminc éve Ausztráliában élő ismerőse rácsodálkozott: „Sokkal jobban ismered az országomat, mint én.” Hangosan gondolkodik, amikor úgy fogalmaz: – Jelképesen ez volt az én doktorim, aminek az elmulasztását csak édesapám miatt sajnálom, ugyanis ő szakmunkásként dolgozott, nem tanulhatott tovább, és szép gesztus lett volna felé. De nem panaszkodom, hiszen én választottam ezt az utat.

Szeged után a göttingeni egyetemen tanult, majd hazatérve, s a doktori képzést elvégezve a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetében helyezkedett el. A „nyugdíjas állást” azonban feladta a tanítás miatt. Először egy speciális „utazógimnáziumban” kezdett dolgozni, ahol a Níluson taníthatta Egyiptom történetét és földrajzát, a Kanári-szigeteken a vulkanizmust, de hasonlóan fontosnak vélte, hogy a Mecsek vagy a Balaton-felvidék jellemzőit is élményszerűen ismertesse meg diákjaival. Ha azt gondoljuk, hogy ennél nem lehet tökéletesebb élethelyzet egy elhivatott, szakmáját szerető tanár számára, akkor tévedünk. Meghívást kapott a bonyhádi gimnáziumba, és örömmel jött. Azóta is támogató, inspiráló közegben dolgozhat, ami a legfontosabb számára.

Lelkesen beszél tanítványai sikeréről, a versenyekről, a közös utazásokról. Bonyhádon megalakította a Világutazó Klubot, valamint saját kis „utazó tagozatát”. Tanítványaival (esetenként a kollégákkal vagy éppen a szülőkkel) eljutott Törökországtól Izlandig, Marokkótól Korzikáig, s „természetesen” mindenütt sátoroztak. Most Svájcba készülnek, emellett nagyon szeretne visszatérni Egyiptomba is. Ezek az élmények többkötetnyi tananyaggal felérnek, és hozzáteszi, a versenyek haszna is legalább ennyit ér. Az eltelt huszonöt év alatt nagyon sok fiatalt készített fel, akik az országos versenyeken rendre szállítják a díjakat: az utóbb öt évben 160 diákja ért el 1-10. helyezést országos és nemzetközi versenyeken. Voltak, akik a pekingi, moszkvai és párizsi földrajzi diákolimpiára is eljutottak. Ez persze rengeteg energiát, befektetést jelent, hiszen a heti egy-két földrajz óra mellett szükség van a rengeteg pluszismeretre, illetve azok átadására-elsajátítására.

Gruber László karizmatikus személyisége sokakat magával ragad, de tisztában van azzal, hogy stílusa nem mindenkinek „jön be”. Ám ezért nem neheztel senkire, és eszébe sem jutna mellőzni, vagy hátrább sorolni azt a diákot, aki nem szimpatizál vele. Egyenlő mércével mér, és mint mondja: – Huszonévesen megtanultam, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. – A saját iránytűje szerint halad, például a mai napig pedagógus I. kategórában tanít, önszántából, mert nem gondolja, hogy „portfóliókkal mérik” az embert. Szakmai életrajza enélkül is formálódik, szegélykövei a legjobb pedagógusnak járó Merész Konrád-díj, a 2022-ben megkapott Tolna vármegyei Év Embere-díj. Legutóbb pedig a tehetséggondozásban elért kiemelkedő munkájáért vehette át a MOL MESTER-M Díjat, ami nem csak szakmai presztízst, hanem jelentős anyagi elismerést is jelent.
A díjátadót idézi fel, amikor Miklósa Erika operaénekestől átvehette az elismerést: – Ez különleges pillanat, kétszeres kitüntetés volt számomra, hiszen a komolyzene, az opera különleges szerepet tölt be az életemben – teszi hozzá Gruber László, aki egyetemista korától a szegedi Egyetemi Kórus, majd a Vaszy Viktor Kórus tagja volt. Meghatározó élmény számára, hogy Taorminában, a görög színházban Verdi Aidáját, vagy éppen a Torinói lepel előtt Brahms Német Requiemjét énekelhette. Tanítványainak is beszél arról, hogy a zene az élet egyik legszervesebb része – természetesen az utazás mellett.

A világ 50 országában járt, utazásairól szívesen mesél. Ismeretterjesztő előadásaival a kis falvakba is közelebb hozza a világot. Húsz év alatt kb. 500 előadást tartott. Szívügye elhunyt barátja, Fábián Tamás geográfus emlékének életben tartása, akit 2012 januárjában, Etiópiában egy szakmai út során gyilkoltak meg (valószínűleg) egy helyi törzs tagjai. A történet világszerte nagy visszhangot keltett. A szegedi kutatókból álló csoport tagja volt Gruber László is. Az életét annak köszönhette, hogy előbb haza kellett utaznia, és korábban elhagyta a társait, hogy hazarepüljön.

Azóta visszatért Etiópiába, ahol emléktáblát helyeztek el barátaival. A tragikus történés lesújtotta, de nem állította meg a világutazó tanárt. Mindig újabb kalandokra készül.