MENÜ
2020. szeptember 28.
Vencel
Permakultúra a bérházakban

Permakultúra a bérházakban

24.hu

A koronavírus-járványnak köszönhetően a világ számos nagyvárosa még inkább kerékpáros-, illetve gyalogosbaráttá vált.

Az elmúlt fél évet világszerte uraló koronavírus-járványnak köszönhetően számos országban bevezetett korlátozások miatt olyan életet kezdtünk élni, amilyet egyébként is kellene ahhoz, hogy néhány évtizeden belül ne jelentsen óriási gondot az átlaghőmérséklet növekedése, valamint a tengerek szintjánek jégsapkák olvadása okozta emelkedése ne változtassa romokká a világ számtalan nagyvárosát.

A különbség leginkább az üvegházhatású szén-dioxid- és nitrogén-dioxid-szennyezettségben világelső Kína esetében volt zongorázható, hiszen február első felében előbbi szintje 25, utóbbié pedig 36 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, a városi levegő hirtelen tisztábbá válása pedig tízezrek életét mentette meg – több emberét, mint amennyit a járvány azóta elvett.

Mindezek oka nyilvánvalóan nem csak az emberek bezárkózásában, de a repülőjáratok jó részének leállásában, illetve a gyárak termelésének sokszor akár harmadával való visszaesésében is keresendő. Ugyanez történt Európa számos részén is: Velence csatornái márciusban egy szempillantás alatt kitisztultak, a nitrogén-dioxid koncentrációja pedig Olaszország északi részén is rég nem látott szintre süllyedt.

Kína keleti – Pekinget és a vírus egyik gócpontjává vált Vuhant is magában foglaló – partvidékének nitrogén-dioxid-szennyezettségi adatai a NASA Earth Observatory felvételén.

Hasonlóan drasztikus változás történt Magyarországon is – a kijárási korlátozások bevezetése előtti, illetve utáni húsz nap automatikus mérőállomásokban rögzített adatai szerint a Budapest szívében lévő Erzsébet téren 35, a miskolci autóbuszállomást is rejtő Búza téren pedig 23 százalékkal csökkent a nitrogén-dioxid koncentrációja.

A pillanatok alatt végbement változás megmutatta, hogy a szén- és kőolajfogyasztás csökkentésével a változás nem lehetetlen. Egy ideális világban a fosszilis energiahordozók legalább részben való elhagyásával tehát egy csapásra behúzhatnánk a kéziféket az emberiség vége felé vezető úton.

A helyzet persze nem ennyire egyszerű, hiszen az egyedül az ázsiai országban félmilliárd embert érintő szigorú korlátozások feloldása után Kínában, illetve a világ más országaiban újra visszatért az élet a szokásos mederbe, így a májusi számok már mindenhol magasabb értékeket mutattak. A változás nem minden téren volt ideiglenes: a világ számos nagyvárosa még inkább kerékpáros-, illetve gyalogosbaráttá vált. Budapesten ideiglenes biciklissávok jelentek meg, a MÁV járatain pedig harmadával több kétkerekűt utaztattak, mint egy évvel korábban.

A legnagyobb ipari szereplőknek mindezektől függetlenül továbbra sem igazán áll érdekében az olyan megújuló energiaforrások minél magasabb arányú igába hajtása, mint a biomassza, szél-, víz-, a nap-, és a geotermikus energia, vagy legalább a káros anyagokat nem kibocsátó, évszázadokon át veszélyes radioaktív hulladékot viszont generáló nukleáris energia. A koronavírus-járvány azonban halvány esélyt kínál arra, hogy a különböző államok által a gyengélkedő cégek fennmaradásához nyújtott segélyeket, vagy adókedvezményeket különböző feltételekhez – autógyárak esetén például további elektromos modellek fejlesztéséhez – kössék, ehhez azonban a kormányok a témában kialakított határozott álláspontja is szükséges.

Az átlagemberen is múlik

Nem csak a gyárak segíthetnek azonban a Földnek, hogy az újra levegőhöz jusson, hiszen a tömegközlekedés előnyben részesítéséért, a húsfogyasztás csökkentéséért, illetve a nagy távolságot utazó élelmiszerek vásárlásának visszaszorításáért mindenki tehet – így gondolja ezt Lőrinczi István is, aki hisz abban, hogy a kopott lépcsőházak, a kihasználatlan függőfolyosók, illetve a bérházak sokszor üres belső udvarai igenis segíthetnek a helyzet javításában.

Lőrinczi szerint egyáltalán nem kell ugyanis elhagyni a belvárosok közepén álló házakat ahhoz, hogy némi zöldterülethez jussunk: az utóbbi években egyre nagyobb méreteket öltő növényőrület újabb szintre emelésén, a legmodernebb technológiákat az ősi mezőgazdasági tudással ötvöző permakultura létjogosultságát hirdeti.

Brain Bar jövőfesztivál

A permakultúrás kertek egyik hazai arcává vált férfi a szeptember 15-17 közt tartott Brain Bar első napján, Őserdő a gangodon – A balkonládák mentik meg a jövő városait? címmel tart előadást az alig fél év alatt elért eredményeiről, illetve a rendszer nagyvárosokban való létjogosultságáról.

Saját otthona, egy belváros bérház udvarra néző lakása bejárata előtt, egy sornyi balkonládákban több tucat haszonnövényt – köztük retket, paradicsomot, cukkinit, vagy épp epret – nevel, amelyeknek alig van szüksége arra, hogy az ember foglalkozzon velük. A permakultúra lényege a természeti erőforrások körültekintő megfigyelése után egy közel önfenntartó, többek közt komplex csőrendszert és napelemeket is magában foglaló rendszer létrehozása, ez pedig meghozza gyümölcsét, hiszen a tavasszal indított kert folyamatosan hoz termést, kiváltva a család teljes zöldségszükségletének jó részét.