784 napot hagyott ki sérülés miatt barcelonai időszaka alatt, a PSG-nél kapott egy utolsó lehetőséget, ám úgy tűnt, ezt is elherdálja, most mégis csatlakozott a futballtársadalom legelitebb társaságához, és megnyerte az Aranylabdát. Mi a titka Ousmane Dembélének?

„Ilyen az élet. Nem lehet mindig minden játékos csúcsformában, nem lehet mindenki aranylabdás… De még csak 26 éves vagyok, van még néhány évem, remélhetőleg a legjobbak, és tovább fogok fejlődni” – nyilatkozta Ousmane Dembélé 2023 novemberében a L’Équipe című francia lapnak. Nem sokkal korábban igazolta le a Paris Saint-Germain, ám ekkoriban jobbára már úgy beszéltek róla, mint egy bukott tehetségről, aki elszórakozta a benne lévő potenciált.

Sok kritikát kapott amiatt, hogy támadó létére nem szerez elég gólt, de ebben is egyértelmű álláspontja volt. „Nem csak a gólok számítanak” – ezzel a címmel jelent meg az interjú is, amiben kijelentette, bár tudatában van annak, hogy lőhetne több gólt, a viszonylag gyenge eredményei ezen a téren nem aggasztják túlzottan. „Nagyon jól alszom éjszaka” – mondta. „Még mindig bízom magamban.”

Két évvel korábban ugyanennek a lapnak nyilatkozva még markánsabban fogalmazott. Arra a kérdésre, hogyan szeretné, ha emlékeznének rá játékosként, így válaszolt:

Azt szeretném, ha az emberek azt mondanák, ő volt az a játékos, akinek élmény volt nézni a cseleit, ezért megérte bekapcsolni a tévét.

Az értékrendje már ekkor világos volt: előbb a szép játék, csak aztán a gólszerzés.

Az őt ért bírálatok jogosságát aligha lehet vitatni, a statisztikák hűen tükrözik a kegyetlen valóságot. A 2015/2016-os, áttörést hozó rennes-i szezonja (12 bajnoki gól) óta egyszer sem jutott el két számjegyű gólig a bajnokságban, és egy szezont leszámítva soha nem szerzett 14 találatnál többet – erre még a Barcelona színeiben volt képes a 2018/2019-es idényben.

Aztán hirtelen minden megváltozott.

Az Év edzőjének választott Luis Enrique az előző szezon közepén új szerepkört bízott rá, hamis kilencesként kezdte el szerepeltetni Dembélét, aki gólokkal hálálta meg a spanyol mester bizalmát: a tél és a koratavasz folyamán 22 meccsen 27 gólt szerzett. Az idényt végül 35 góllal zárta minden sorozatot figyelembe véve – ez csupán öttel maradt el attól, amennyit hat év alatt összesen szerzett a Barcelonában. Emellett kulcsszerepet játszott abban, hogy a PSG négy trófeával zárta a szezont.

Ousmane Dembélé zseniális játéka nemcsak a PSG-t repítette a csúcsra, de bezsebelte a sportág legnagyobb elismerését is, 2025-ben megnyerte az Aranylabdát. Ezzel ő lett a hatodik francia játékos, aki kiérdemelte ezt a díjat Raymond Kopa, Michel Platini, Jean-Pierre Papin, Zinedine Zidane és Karim Benzema után.

Hosszú és rögös utat járt be – tele mélypontokkal, sérülésekkel, formaingadozással és megannyi kérdéssel a hozzáállását illetően –, míg végül beteljesítette a próféciát, amelyet sokan már a karrierje elején megfogalmaztak. Amikor Párizsban átvette a legjobb férfi játékosnak járó díjat, és megköszönte családjának azt a sok áldozatot, amelyek lehetővé tették, hogy idáig jusson, kitörtek belőle az érzelmek: a kezeibe temette az arcát és csak sírt. Ebben a pillanatban az elmúlt évek szenvedései köddé váltak. Azon a színpadon csak ő volt és a könnyei.

De hogyan lett a gólszegény, cselezésmániás játékosból a futballvilág legexluzívabb társaságának örökös tagja?

Nehezen álltak össze a kirakós darabjai Mbappé távozása után

Viharosra sikerült a 2023/2024-es szezon Párizsban. Még azon a nyáron eligazolt Lionel Messi és Neymar is, valamint távozott a csapat motorja, a középpályás Marco Verratti, a kispadra pedig egy szigorú, a vitás helyzeteket nem kerülő vezetőedző, Luis Enrique ült le. A legégetőbb kérdést azonban az volt, hogy mi lesz Kylian Mbappéval.

A Real Madrid ekkorra már komoly ajánlatokkal bombázta a világbajnok támadót, és egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt, hogy aláírjon gyerekkori kedvenc csapatához. Ezzel a forgatókönyvvel Luis Enrique is tökéletesen tisztában volt, ennek megfelelően a szezon végéhez érve egyre kevesebb játékpercet biztosított távozó támadójának, és azon kezdett el gondolkozni, kivel tudná pótolni.

Ha valaki 40 gólt szerez egy szezonban, természetesen nem csapjuk be előtte az ajtót, de ha a saját tapasztalataimból indulok ki, jobban jársz négy olyan játékossal, akik egyenként rúgnak 12-t. Ez ugyanis összesen 48 gólt jelent, ami több, mint a 40 – fogalmazta meg hitvallását Enrique egy sajtótájékoztatón.

A spanyol mester tudta, hogy az egyik játékosát hamis kilences poszton szeretné játszatni, csak azt nem, hogy melyiket.

A portugál Goncalo Ramos első számú középcsatárként kezdte az előző szezont a PSG-ben, de bokasérülés miatt már a 20. percben le kellett cserélni a Le Havre elleni nyitómeccsen. Mivel Enrique vonakodott bizalmat szavazni Randal Kolo Muaninak, elkezdte kipróbálni a támadó középpályásait a hamis kilences szerepkörében. Marco Asensio, Désiré Doué, sőt, még a dél-koreai I Gangin is lehetőséghez jutott a szezon első heteiben, de egyikük sem váltotta be a hozzájuk főzött reményeket.

Bár a bajnokságban szárnyalt a csapat, a Bajnokok Ligájában komoly gondjai akadtak a gólszerzéssel. A párizsiak már az első mérkőzésen is megszenvedtek, kínkeservesen győzték le 1–0-ra a Gironát, majd hazai pályán döntetlent játszottak a PSV-vel, és kikaptak az Atlético Madridtól, annak ellenére, hogy mindkét meccsen fölényben voltak. Egy november végi, 1–0-s müncheni vereség pedig már azt a megalázó forgatókönyvet vetítette elő, hogy a PSG idő előtt búcsút inthet a legrangosabb európai kupasorozatnak.

A házasság és a gyermeke születése mindent megváltoztatott

Dembélénél visszatérő probléma volt már a barcelonai évek alatt is, hogy rendszeresen késett a tréningekről, fittyet hányt a dietetikus által előírt étrendre, inkább gyorskajával tömte magát, és egyáltalán nem törődött a regenerációval sem, hajlamos volt éjszakába nyúlóan videójátékozni, ami sokak szerint magyarázatot ad arra, miért volt ennyiszer sérült.

A Nou Campban töltött évei alatt összesen 14 izomsérülést szenvedett el és 784 napot kellett kihagynia.
A fegyelmezetlensége és az amatőr hozzáállása volt a gátja annak, hogy Dembélé megmutassa, mire is képes valójában. Spanyolországban személyi szakácsot rendeltek mellé, hogy segítse a táplálkozását, az éjszakázások miatti késéseket pedig kemény büntetésekkel viszonozták. Ennek ellenére, amikor egészséges volt, robbanékonyságának és remek cseleinek köszönhetően képes volt meccseket eldönteni, olykor megcsillantva azt a kivételes tehetséget, amiért a Barcelona annak idején 148 millió eurót fizetett. Csakhogy a legtöbbször ez nem jött ki belőle.

Akkor mégis mitől változott meg?

A házasság és apaság hozta el számára az érettséget. 2021 decemberében vette feleségül barátnőjét, Rimát, majd nem sokkal később gyermekük is született. Az esküvő meglepetésként érte sok csapattársát, részben azért, mert a legtöbben azt sem tudták, hogy Dembélének egyáltalán van párja. Élete nagy fordulópontja tehát a barcelonai időszakának utolsó két évére esett, ekkor nőtt fel igazán.

Otthon gyógytornásszal dolgozott, és rendszeresen járt vissza Franciaországba, hogy speciális, megelőző kezeléseken vegyen részt. Végre belátta azt is, milyen fontos a megfelelő táplálkozás, így az elmúlt néhány szezonban már egy francia táplálkozási szakértő segítette abban, hogy egészségesebb életmódot folytasson.

Enrique leckéje megtanította küzdeni

Mbappé távozása után a Paris Saint-Germain vezetősége biztosította Dembélét arról, hogy ő lesz „a támadósor vezére”, Enrique azonban másképp gondolta. Valami még hiányzott a franciából. A megbízhatóság. Éppen ezért a spanyol edző Vitinhát nevezte ki tizenegyes-felelősnek, majd kérdés nélkül ültette le a padra Dembélét az Arsenal elleni meccsen, amiért az késve érkezett meg az edzésre – 2–0-s vereség lett a vége.

Ha valaki nem tartja tiszteletben az elvárásokat, az azt jelenti, hogy nem áll készen a játékra. A döntésem a lehető legjobban szolgálja a csapat érdekeit, ezért is igazoltam ide – indokolt Luis Enrique.

Hogy mennyire más mentalitással fogadta Enrique ítéletét Dembélé, jól mutatja az erre adott reakciója. Nem törődött bele a spanyol szakvezető döntésébe, visszatért a csapatba, méghozzá soha nem látott formában. December 15-én, a Lyon elleni hazai találkozón visszakerült a kezdőbe, a PSG játéka pedig egycsapásra megváltozott. Ezen a meccsen már a 8. percben betalált és végig a mezőny egyik legjobbja volt. Igazi vezérként viselkedett.

Ahogy a franciák mondják: La machine était lancée, azaz beindult a gépezet.

Korábban Dembélé a kiszámíthatatlan, szlalomozós cseleiről és a távolról eleresztett bombagóljairól volt híres, mostanra viszont olyan találatokat szerez, mint egy vérbeli befejező csatár: belövi a lecsorgókat, bebelsőzi a ziccereket, vagy éppen okosan átemeli a kapus feje fölött. Saját bevallása szerint megtanulta, hogyan helyezze a lövéseit, ahelyett, hogy nagy erővel belebikázzon egyet a labdába, emellett rendszeresen kielemzi a meccseit, és látható módon rengeteget tanult a felvételekből.

„Eddig inkább szélső középpályásként játszottam a jobb oldalon, gyakorlatilag a vonalhoz ragasztva. Nehéz volt onnan gólt szerezni, általában három vagy négy embert is meg kellett vernem hozzá” – magyarázta Dembélé a Brest elleni mesterhármasa után. „Most kilencesként gyakran csak egy védőt kell kicseleznem, vagy épp csak be kell passzolnom a labdát a hálóba.”

A francia nemcsak termékenyebb lett a kapu előtt, de fontos pillanatokban lőtt gólokat. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Liverpool ellen, és az elődöntőben az Arsenal ellen kísértetiesen hasonló gólt lőtt: visszalépett védekezni, a labdaszerzés után segített a labdakihozatalban, a szélen indította a társát, majd berobbant a 16-oson belülre és lezárta az akciót. De amikor nem ő volt eredményes, akkor is kulcsszerep jutott neki: mindkét meccsen gólpasszt adott az Aston Villa elleni negyeddöntőben, ő szolgálta ki Hakimit az Arsenal elleni elődöntő visszavágóján, majd az Inter elleni döntőben ő készítette elő Doué és Kvarachelia góljait, valamint egy zseniális sarkazással Doué harmadik, lélektanilag mindent eldöntő találatát is megalapozta.

Mégsem ez volt a legemlékezetesebb pillanata a fináléban, hanem amikor az Inter egyik kirúgása előtt a 16-osnál állt, és tágra nyílt szemekkel figyelte Yann Sommert, készen arra, hogy megindítsa a PSG brutálisan agresszív letámadását. A korábban öncélúan játszó Dembéléből ekkorra egy, néha már-már ijesztően csapatközpontú, taktikailag fegyelmezett vezér vált.

Szerintem egy támadónak nem szabad alibiznie. Mindig bele kell tennie a munkát, legyen szó védekezésről vagy támadásról, a csapatért kell dolgoznia, és nem csak akkor, amikor náluk van a labda – mondta Dembélé a szezon végén a France Footballnak, hozzátéve, hogy „az idény elején odajött hozzám az edző és azt mondta, példát kell mutatnom a fiatalabb játékosoknak, hogy én vagyok az első védő a csapatban. Az üzenet célba ért”.

A Rennes-nél Dembélé még az a szétszórt csodagyerek volt, aki azt sem tudta, melyik lábával ügyesebb. Dortmundban ragyogó sztárként tündökölt, ám fénye hirtelen elhalványult, amikor azért kezdett sztrájkolni, hogy kikényszerítse eladását. A Barcelonánál egyszerre volt felelőtlen fiatal, sebzett vad és millió dolláros bukás, a futballtörténelem egyik legnagyobb csalódása, majd felnőtté vált, és megtanulta, hogyan vigyázzon a testére.

A PSG-ben pedig a világ legjobb futballistájává vált.

• Aranylabda
• Ousmane Dembélé
• futball
• foci