A magyar kormány csak korlátozott betekintést enged a költségvetésbe az Open Budget Survey költségvetési átláthatósági felmérés legújabb, 2021-es eredményei szerint – írta a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI) közleményében.

A maximális 100 pontból 44-et ért el a magyar költségvetési rendszer, jelentősen elmaradva a megfelelő átláthatóságot jelentő 61 pontos szinttől.
A vizsgált 120 ország közül a 67. helyre került és a régióban csak EU-n kívüli országok teljesítettek gyengébben. Az átláthatóság mellett a költségvetés nyitottságának további elemei sem megfelelőek Magyarországon: a költségvetés végrehajtásának felügyelete korlátozott (57 pont), míg a nyilvánosság bevonása nemlétező (0 pont).

A kormányzat költségvetési döntései – mint a kivetett adók típusa és mértéke, mire és hogyan költi el a beszedett pénzt, mekkora adósságot halmoz fel – mind hatással van a társadalomra, egyúttal az emberek, vállalatok által befizetett közpénz felhasználásáról szól. Épp emiatt szükséges, hogy ezekről megfelelő módon tájékoztassa a lakosságot a kormány, sőt bevonja a nyilvánosságot ezekbe a
döntésekbe. Széleskörű nyilvánosság révén erősödik a kormányzatba és a döntésekbe vetett bizalom, hatékonyabbá válhat a közpénzek felhasználása, ami a demokratikus intézmények erősödésében, kisebb költségvetési hiányban, alacsonyabb adósságszolgálati költségekben jelenhet meg. Az átláthatóság hiányában viszont a döntések „zárt ajtók” mögött születnek meg, és a közpénzek
elosztásánál jellemzően azoknak kedveznek, akik a zárt ajtók mögötti döntésekben részt vehetnek – fejtik ki a kutatás készítői.

Kiemelték, fontos tisztázni, hogy a hazai törvényi előírásoknak megfelelnek a költségvetési dokumentumok, de a nemzetközi sztenderdekhez, a „mai igényekhez” képest elmaradott a hazai gyakorlat.

A főbb hiányosságok között említették, hogy:

A kormány továbbra sem publikálja a költségvetési irányelveket, ami még a törvényjavaslat benyújtása előtt bemutatná és vitára bocsátaná a tervezett költségvetés főbb prioritásait.
Szintén nem hozza nyilvánosságra a féléves jelentést, ami a végrehajtás során felülvizsgálná, aktualizálná a költségvetést. (Egyébként a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék rendszeresen készít ilyen tartalmú elemzést.)
A költségvetési törvényjavaslat előirányzatok szintjén csak a tárgyévi adatokat tartalmazza, emiatt nehéz összehasonlítani az előző évi tervszámmal és a legutolsó tényadattal, vagyis adott kiadás jóváhagyásakor az országgyűlési képviselők nem tudják azonnal eldönteni, hogy többet vagy kevesebbet költene-e rá a kormány. Nincs egyértelműen bemutatva, hogy a törvényjavaslat intézkedései hogyan járulnak hozzá a kormányzati célokhoz. Nem található információ az állam pénzügyi és nem-pénzügyi eszközeinek állományáról (mint például az állami tulajdonú cégek, ingatlanok, értékpapírok), a költségvetési intézmények tartozásairól, ahogy a kiadások révén elérni kívánt számszerű célok és teljesítménymutatók is hiányoznak.

Ugyan a törvényjavaslathoz csatolva elérhető a költségvetést egyszerűsített formában, közérthetően bemutató polgárok költségvetése, de ezt egyrészt nem terjeszti aktívan a kormány, másrészt hiányoznak belőle az új intézkedések leírásai, a makrogazdasági feltételezések és a kormányzati elérhetőségek adatai.
Pozitív fejleménynek tekintik, hogy a havi jelentések során a korábbi aggregált (ún. 2 számú mérleg) helyett az előirányzat szintű adatok közzétele rögzült gyakorlattá vált.

Úgy vélik, a közpénzek felügyeletében az Állami Számvevőszék lényegében kiválónak tekinthető. A korlátozott eredmény fő oka, hogy az Országgyűlés jelentős jogköröket adott a kormánynak, amely ezáltal érdemben és kontroll nélkül módosíthatja a költségvetést, továbbá a költségvetés végrehajtása során sem történtek a költségvetés aktuális helyzetéről szóló miniszteri meghallgatások.

A nyilvánosság bevonására sem a kormány, sem az Országgyűlés nem tett érdemi lépést. Ugyan a Versenyszféra és Kormány Állandó Konzultációs Fórumán a kormány tájékoztatta a résztvevőket a törvényjavaslat tartalmáról, de ezen csak meghívott szereplők vehettek részt, ráadásul az elmúlt években ezek a találkozók a törvényjavaslat végszavazásához közeli időpontban történtek, így a meghívottak javaslatai nem lehettek hatással a költségvetésre.

Az is kiderült, hogy a magyar átláthatóság a 2015-ös 49 pontról alkalmi döntések sorának következményeként csúszott le a mostani 44 pontos szintre.

Az elemzés tartalmaz régiós és globális kitekintést is, valamint javaslatokat is megfogalmaz magyar vonalon. Úgy vélik megfelelő elköteleződéssel már rövid távon minimális költség mellett érdemben javítható az átláthatóság. Az eredmények alapján megfogalmazott ajánlások szerint a kormánynak:

A költségvetési törvényjavaslatban szerepeltetnie kellene az előző évek adatait az összehasonlíthatóság érdekében, valamint rendszerezett információt kellene közzétennie az államadósság részleteiről és a pénzügyi, nem-pénzügyi vagyonról.
A Polgárok Költségvetését bővíteni kellene a makrogazdasági előrejelzésekkel, a költségvetési törvényjavaslatban szereplő intézkedésekkel valamint az elérhetőségi adatokkal. Egyúttal aktívan kellene terjeszteni a dokumentumot, mivel jelenleg kevéssé ismert és nehezen megtalálható.
Közzé kellene tennie a féléves költségvetési jelentést (ahogy a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék rendszeresen megteszi ezt).
El kell készítenie és nyilvánosságra hoznia a költségvetési irányelveket.
Általános javaslatként pedig a költségvetési dokumentumok számszaki adatait, táblázatait számítógép által feldolgozható („machine-readable”) formátumban is közzé kellene tennie.
Úgy vélik, a javaslatok többsége rendkívül könnyen teljesíthető, mert az információk már most is rendelkezésre állnak, csupán a megfelelő formában be kellene illeszteni a dokumentumokba és közzétenni.

 

• gazdaság
• költségvetés
• felmérés