Tam_Bau
MENÜ
2024. július 13.
Jenő
Európa legdrágább szőlője és legolcsóbb bora

Európa legdrágább szőlője és legolcsóbb bora

Agroinform.hu / Horváth Attila

A szőlőtermesztés az elmúlt ötven évben többet változott, mint az azt megelőző ötszáz évben.

És a következő öt évben többet fog, mint az elmúlt ötvenben. Bár elsőre kissé kuszának tűnhet ez a mondat, de érdemes rajta jobban elgondolkodni, mert van értelme, sőt, több értelme van, mint az ágazatban elhangzó, elsőre könnyen felfogható mondatoknak. Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetsége elnökének a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa honlapján megjelent írása (melyből a fenti megállapítást kölcsönöztük) ilyen és ehhez hasonló, nagyon komoly gondolatokat fogalmaz meg.

Mint írja: egyre sötétebb fellegek gyülekeznek az ágazat eddig sem felhőtlen egén, ami miatt gyakran esik szó a kialakult helyzet okairól, de a megoldási lehetőségek kevésbé kerülnek szóba. A szakember szerint sajnos, nem elég csak a termékpálya végével foglalkozni, mert a számok azt mutatják, hogy mi termeljük Európa legdrágább szőlőjét és mi adjuk el a legolcsóbb borát. Hogy ez megváltozzon, ahhoz az alapokat is rendbe kell(ene) tennünk.

Az elnök úgy véli: a minőségen túl (ami ma már alap) egyre nagyobb hangsúlyt kap a hatékonyság és a termelésbiztonság. Ez a két bűvös szó fogja eldönteni, hogy a szűkülő piacon ki maradhat életben. E két tényező kulcsa pedig a biológiai alapokban rejtőzik – szögezte le Molnár Ákos.

Mint rámutatott: termőterületeink folyamatosan csökkenek, ami a kereslet csökkenésének egyenes és logikus következménye, emiatt tovább öregszik az ültetvényállomány. A példák többsége azonban azt mutatja: túlkoros, tőhiányos ültetvényeken esély sincs hatékony termelésre.

 

"A szaporítás alapját képező nemes törzsültetvényeink felülete azok rossz jövedelmezőképessége, létesítésük túlbürokratizáltsága, valamint a fajtafenntartás körüli komplex jogi, szervezeti bizonytalanság miatt folyamatosan csökken. Ennek eredményeképpen a szaporításra ideiglenesen engedélyezett „standard" alapanyagok aránya folyamatosan nő a magas biológiai értékű, minősített alapanyagok rovására, ezzel helyből rontva az újonnan létesült termőültetvények hatékonyságát, növényegészségügyi állapotát és végső soron élethosszkilátásait" – fejtette ki a szakember, hozzátéve: a törzsültetvények elöregedettek, fajtaszerkezetük és klónválasztékunk már nem felel meg a piaci igényeknek. De ezen megállapítások igazak az alanyültetvényekre is. Ha a mostani tendencia folytatódik, pár éven belül nettó importőrökké válunk ebből az alapanyagból is.

Az éghajlat és a fogyasztói szokások rapid változására azonban a versenytársak már reagálnak. Hiába jártunk 30 évvel ezelőtt a klónszelekcióban, a keresztezéses nemesítésben is a világ előtt, ez az előnyünk már a múlté. Különösen nagy a szakma felelőssége a kárpát- medencei fajták növényegészségügyi szelekciója, patogénmentesítése, illetve a termesztés számára kedvezőbb termesztési és borászati tulajdonságokkal rendelkező változatok beazonosítása tekintetében. Ezt a munkát pedig más nem végzi el helyettünk, cél a magas minőségű, stabil, jó termesztési és borászati tulajdonságokkal bíró termékek előállítását szolgáló alapanyag biztosítása. Új fajták és ellenálló fajhibridek előállítása, amelyek ökológiai és ökonómiai szempontból is fenntartható alternatívát kínálnak a termelők számára a megváltozott körülmények között.

Az éghajlatváltozás miatt felül kell vizsgálni a művelési rendszereket, termesztéstechnológiai gyakorlatokat. Nagyobb figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre, az ökológiai lábnyom csökkentésére irányuló technológiai kutatásokra van szükség. Fel kell kutatni továbbá azokat a nem honos fajtákat, amelyek a következő évtizedekben bővíthetik vagy részben lecserélhetik a most használt fajtakörünket.

"Ezt a komplex feladatot véleményem szerint csak állami, szakmaközi, intézeti és termelői együttműködéssel lehet kivitelezni, mégpedig úgy, hogy minden szereplő azt a részfeladatot végzi, amihez a legjobban ért és rendelkezik hozzá a megfelelő erőforrásokkal. Az ilyen horizontális kooperációkra számos jó gyakorlat létezik a világon, nem szükséges a rendszert az elejétől felépítenünk, csupán adaptálni kell a hazai viszonyokra. Nem elvetendő a régió más országaival való feladatmegosztás sem. Ehhez azonban elodázhatatlan olyan jogi környezet megteremtése, ami mind a nemesítők, mind a termelők számára biztos, kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés feltételeit teremti meg" – fogalmazott Molnár Ákos, aki szerint mindehhez nem elegendő az állam erkölcsi támogatása és a stabil szabályozás, annak anyagi szerepvállalására is szükség van.