MENÜ
2024. május 18.
Erik, Alexandra
Kétszázhatvankét év alatt lehetne felújítani

Kétszázhatvankét év alatt lehetne felújítani

hvg.hu

A magyarországi víziközmű-hálózatot a mostani tempóban mintegy 262 év alatt lehetne felújítani.

A magyarországi víziközmű-hálózat rossz állapotára mutat rá egy új tanulmány, amely szerint a fogyasztók nagy része magasabb díjat is kifizetne a kifogástalan ivóvízért és az infrastruktúra fenntarthatóságának biztosítására.

Tanulmányok sora mutatta be az elmúlt években, hogy a hazai ivóvízellátó-rendszer nagyon rossz állapotban van. Például 2018-ban a Századvég Gazdaságkutató Zrt. és a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) közös tanulmányából derült ki az, hogy a hazai ivóvízellátó rendszerek 56 százaléka túlnyomóan kockázatos, további 30 százalékuk pedig kockázatos minősítésű. A tavaly a kormány által elfogadott Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási Stratégiában is alapvetésként köszön vissza, hogy a közel 100 ezer kilométernyi vízvezeték-hálózat 45 százaléka a műszakilag hasznos élettartamán túl van.

A civilek azonban ennél pontosabb képet szerettek volna látni

A tanulmányok eredményei nem csak elméletiek, azokat a lakosság a saját bőrén is tapasztalja: eleinte Pest megyében, majd országszerte egyre több településen folyamatos problémát jelentett a vízellátás, ami leginkább a csőtörések számának növekedésében jelentkezett. Ezért a 10 civil és 5 szakszervezet tömörítő Víz Koalíció 2021-ben a vízszolgáltatás fenntartható finanszírozásáért elindította a „Tiszta vizet a poharainkba!” című kampányt, amely keretében az online aláírható petíciójukban megfogalmaztak egy követeléscsomagot. Ebben azt szeretnék, hogy:

a közműadó kerüljön egy fejlesztési tartalékba a hálózat rekonstrukciója érdekében,
legyen egy nyilvános, átlátható és ütemezett országos csőcsere program,
a változatlan árak megtartása mellett csökkenjen a vízszolgáltató 27 százalékos áfakötelezettsége, hogy az így keletkező forrást szintén a hálózatok fejlesztésére fordíthassák,
a helyi önrendelkezést tartsák fenn, erősítsék meg a víziközmű-szolgáltatás esetében.

A civil szervezet szerint van egy másik probléma is: bár a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), mint a hazai víziközmű-szolgáltatás felügyeletét ellátó szervezet az üzemeltetőitől minden évben begyűjti a szolgáltatás műszaki és gazdasági adatait, ezt nem hozza nyilvánosságra. Ezért az országos szerveződés egy közérdekű adatigénylés keretében kérte meg a víziközmű-szolgáltatóktól települési szinten az ivóvízellátó rendszerek műszaki állapotát jellemző adatokat.

Ráadásul Homoki Andrea, a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervezője, a Víz Koalíció tagja szerint az is probléma, hogy az eddigi adatbekérések során (a 2019 előtti adatbekérő űrlapokon) a MEKH akkor minősíti kockázatosnak a csőhálózatot, amennyiben az üzemeltetett csővezeték összes hosszának 50–80 százaléka PVC vagy azbesztcement anyagú és túlnyomóan kockázatosnak, ha ez az arány 80 százalék fölötti.

Ebből szerinte arra lehet következtetni, hogy a kockázat csak a csőanyagra vonatkozik, de még a csőhálózat esetén sem veszi figyelembe a csövek gyártási technológiáját, a tervezett élettartamát, a beépítési körülményeit, a kivitelezés minőségét, a csőkötések kialakítását, a csövet körülvevő talaj minőségét, a csőszakaszra ható terheléseket és hatásokat (üzemi nyomás, felszíni közlekedés, talajvíz, korrózió), a karbantartás gyakoriságát és a csövek életkorát sem – mondta el a hvg.hu-nak Homoki Andrea.

Ezért a Víz Koalíció a víziközmű-szolgáltatóktól települési szinten kikérte az ivóvízellátó rendszerek műszaki állapotát jellemző adatokat, amelyek tartalmazzák a 2020-as évre vonatkozó meghibásodások számát, a felújított vezetékek hosszát és a termelt, értékesített, térítés nélkül felhasznált és a veszteségként nyilvántartott vízmennyiségeket.

A kért adatszolgáltatást az ivóvízellátó rendszereket üzemeltető 38 szolgáltató közül 30 teljesítette, a rendelkezésre álló adatok Magyarország 3155 településéből 1799 településére nyújtanak információkat, így azok 57 százalékáról adnak pontos képet.

Az adatok összegzése alapján az országos viszonylatban vett átlagos hibasűrűség 0,91 db/km, az átlagos felújítási ciklus hossza 262 év, az átlagos hálózati veszteség értéke 20 százalék, míg az átlagos értékesítési veszteség 21,91 százalék.

Joggal feltételezhető, hogy az ivóvízellátó hálózatok állapotjellemzőinek felsorolt értékei a hiányzó 8 szolgáltató adataival kiegészítve sem mutatnának jelentős javulást – mondta hvg.hu-nak Kun Csaba vízépítő mérnök, a szakmai tanulmány készítője.

A Víz Koalíció tervei között szerepel a hiányzó 8 (5 állami és 3 regionális) víziközmű szolgáltatótól is beszerezni az adatokat és ezzel frissíteni a tanulmányt, valamint a következő évek adataival kiegészítve a folyamatot láttatni - tette hozzá Homoki Andrea.

A magyarországi víziközmű hálózat elöregedett

Magyarországon 100 ezer kilométert meghaladja a víz- és szennyvízhálózat hossza, ami a lakosság számára biztosítja a vezetékes vízellátást és szennyvízelvezetést. A probléma még 2012-ben a rezsicsökkentéssel és a díjbefagyasztással indult, 2013-ban pedig tovább rontotta a helyzetet a közműadó bevezetése – mondta a hvg.hu-nak Kecskés Károly, a Fővárosi Vízművek Zrt. Munkahelyi Szakszervezetének elnöke. Hozzátette,

a víziközmű szolgáltatóknál egyre kevesebb fiatal dolgozik, az előrejelzések szerint 2027-re a dolgozók negyede hiányzik majd a szakmából.

A probléma gyökere, hogy a víziközmű-szolgáltatás költségében nagyon magas, 70-80 százalékos arányt tesznek ki az állandó költségek, elsősorban az infrastruktúra kiépítéséhez és fenntartásához kapcsolódó, évtizedes időtávra szóló beruházások – derül ki Kis András és Ungvári Gábor 2019-es tanulmányából.

Bár a víziközmű-törvény előírja a szolgáltatóknak a 15 éves gördülő – évente frissülő – fejlesztési tervek készítését és azok MEKH felé, jóváhagyásra történő benyújtását, amelynek célja a „víziközmű-szolgáltatás hosszú távú biztosíthatósága” lenne, tekintettel „a fenntartható fejlődés szempontjaira” – ezek megvalósítása rendszerint meghiúsul.

Ennek oka, hogy bár a MEKH a szolgáltatóktól évről évre nagyszámú pénzügyi, műszaki és egyéb adatot gyűjt, és az így fejlődő adatbázis alapján a szolgáltatókra lebontva díjjavaslatot készít, ennek a jóváhagyása már a felelős miniszter jogköre, ami az utóbbi években rendszerint meghiúsul.

Ráadásul a rezsicsökkentés mellett a 2013 óta bevezetett közműadó is túlzott terhet jelent az ágazatnak: a víziközmű-szolgáltatókra rótt adó mértéke a vezetékek minden megkezdett métere után 125 forint, azonban sem bevételi, sem költség oldalon nincs lehetőségük kezelni a rájuk háruló adóterhet.

A fogyasztók egy jó része már boldogan fizetne magasabb díjat a kifogástalan ivóvízért

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 2020-as felméréséből kiderül, hogy a vízvezeték-hálózat korszerűsítésének támogatása igen magas arányú (86%) a magyar lakosság körében. Az 5000 fő részvételével végzett kutatásból az is kiderül, hogy a kérdezettek 74 százaléka támogatná az országos egységes vízdíj bevezetését. Az idősebb korosztályból, és a legkisebb településeken élők köréből kerültek ki az átlagosnál többen azok, akik támogatnák az országos egységes vízdíjat.