Jó néhány évvel ezelőtt, még gimnazistaként, én is megkaptam a szokásos tankönyvlistát az iskolától, hogy az évkezdésre mit kéne megrendelni. Mivel az érettségi felé közeledve önállóan tanultam és a tanáraim is jóformán fejből adták le az anyagot, szóltam otthon, hogy meg ne vegyék a drága könyveket, mert úgyse használom majd semmire.

Én még szerencsés voltam, mert engem csak a gimnáziumban ért utol a tankönyv-erózió, de azoknak, akik most kisiskolások, tényleg muszáj használniuk a NAT által kijelölt tankönyveket, amikről szakmaiatlan húzások vagy a kellemetlen bakik miatt minden évben születik valami hír. Most az utóbbiról írt nekünk olvasónk, aki szerint

a negyedik osztályosoknak készült Édes Anyanyelvem nyelvhasználat és szövegalkotás munkafüzete például rögtön az első oldalon elbukott.

A köszöntőt a következő idézettel kezdik: „A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, minden áldott nap gyakorolnia kell” – Lénárt Sándor. Ezzel csak az a baj, hogy rögtön két dolog nem stimmel:

rosszul írták le az idézet szerzőjének a nevét, Lénárd helyett Lénárt Sándor lett a forrás,
emellett pedig kihagytak az idézetből egy mutató névmást, ami miatt kissé biceg a mondat.
Helyesen így nézne ki az idézet második fele: „…aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell”. Persze érthető, hogy mit akar mondani Lénártd Sándor, de azért nem az igazi.

Hogy az „Anyanyelv” feliratú céltáblára nyilazó kisfiú illusztrációja pontosan hogyan jön a hangszeres hasonlathoz, azt már nehezebb megfejteni. Bár el kell ismerni, nehéz lenne hangszerként ábrázolni egy nyelvet. Mondjuk az sem mellőzendő, hogy a tankönyvekben a köszöntőt a 4. osztályosok jó eséllyel átlapozzák, szóval általában felesleges megírni őket, illusztrálni meg főleg.

Lehetne ennél rosszabb is, legalább nem a félreérthető elemeket markolászó Kölcsey került a tankönyvek borítójára.

• nyelvtan
• munkafüzet
• hiba