Tam_Bau
MENÜ
2024. március 29.
Auguszta
Erdőkert, amely önállóan ellátja magát

Erdőkert, amely önállóan ellátja magát

agraroldal.hu

Az erdőkertekről sajnos eddig még nem sokan hallottak, pedig egy fantasztikus kertészeti megoldás.

Milyen előnye van egy ilyen növényi társulásnak, és hogyan hozhatunk létre könnyedén erdőkertet?

Az erdőket és a kerteket a legtöbben két külön fogalomként kezelik, pedig némi kitartó munkával és megfontolt tervezéssel e két világ akár ötvözhető Lényegüket tekintve nagyon távol állnak egymástól, hiszen a kertekben ránk hárul a növénygondozás felelőssége, míg egy erdőben minden „magától” történik.
Azonban e két koncepció kombinációjával egy olyan ökoszisztémát hozhatunk létre, ami egyszerre termékeny és önfenntartó is. Míg ez az elképzelés leginkább egy gyümölcsöskertre hasonlít, az erdőkertekben nem csupán fákkal és talajtakaró növényekkel találkozhatunk, hanem számos egyéb növénnyel is. Mindez elősegíti, hogy a kert képes legyen önállóan ellátni magát.

Az erdőkerteket egy nagy, többnyire évelőkből álló növényközösség képezi, amelyek tagjai mind valamilyen kapcsolatban állnak egymással. Ez egy bonyolult, összetett ökoszisztémát eredményez. Habár ezt a fajta kertészkedést első sorban trópusi vidékeken szokás űzni (ugyanis az erdők különböző rétegeinek rengeteg napfényre van szükségük), az utóbbi időben a mérsékeltebb területeken is kezd elterjedni az erdőkertek trendje (némi módosítással).
Itt az erdők természetes felépítését próbáljuk imitálni. Egy erdőkertet legalább hat rétegre oszthatunk: magas fák, alacsony fák, bokrok, lágyszárú/fűszerű növények, talajtakarók, és gyökerek.

A nitrogénmegkötők egy erdőkert 25%-át szokták alkotni. Ezek lehetnek fák (például júdásfa vagy fehér akác), virágzó növények (úgymint csillagfürt vagy szagos bükköny), talajtakarók (here vagy bükköny), ehető termésű bokrok (somtermésű ezüstfa), vagy akár olyan növények is, amelyek jóban vannak különféle nitrogén-megkötő baktériumokkal. Vannak növények, amelyek remekül alkalmasak arra, hogy összeszedjék a talaj tápanyagait, majd leveleik elhullajtásával (vagy a gyökerek elhalásával) visszaforgassák azt a talaj magasabb rétegeibe.
Remek jelölt erre a nadálytő, a csalán, és a közönséges cickafark is. Az erdőkertek egyik hátránya és szépsége is egyben, hogy nem lehet pontosan megjósolni: hogyan is jönnek majd ki egymással a növények.