Ezt az elképesztő mutatvány a tengeri fűhöz köthető, amely fotoszintézis útján szacharóz formájában termel cukrot, a Nature Ecology & Evolution című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint.

A tengerpartokon állandóan vízzel borított homokost vagy iszapos talajokon gyakori, sokszor a folyótorkolatoknál is megtalálható.
A legtöbb faj évelő növény. A tengerifűféléknek zöld, szalagszerű leveleik vannak, amelyek 1 centiméter szélesek. Az ágas, fehér gyöktörzsből rövid szárak nőnek ki. A virágok a levelek tövénél helyezkednek el, a termés hólyagszerű, a vízzel sodródik.

A tengerifűmezők fontosak, mert megkötik a víz alatti talajt, és sok élőlénynek táplálékforrásul és búvóhelyül szolgálnak. A vadludak és vadrécék is szívesen legelik őket.
A tengerifüvek által termelt szacharóz az étkezési cukor fő összetevője, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a termék, amely az óceánok mélyén rejtőzik, és amely a konyhánkban is megtalálható.
A szacharózt a tengeri fű kiválasztja, majd a talajba kerül. Ennek eredményeként a tengerfenék cukorkoncentrációja mintegy 80-szor magasabb a növény élőhelyén, mint normál körülmények között.

A tudósok becslése szerint a tengerifűnek köszönhetően az óceánokban elrejtett szacharóz teljes mennyisége 1,3 millió tonnára tehető. Ha ezt átváltjuk a Coca-Cola előállításához szükséges cukormennyiségre, akkor körülbelül 32 milliárd doboz édes italra számíthatunk.

Ahogy Nicole Dubilier, a Max Planck Tengeri Mikrobiológiai Intézet munkatársa elmagyarázza, a tengeri fű a fotoszintézis során cukrot termel. Amikor kevés fény éri a növényeket, a termelt cukor nagy részét saját szükségletre használják fel. Amikor azonban a fényviszonyok jelentősen javulnak, ami napközben vagy a nyári időszakban történik, a növények több cukrot termelnek, mint amennyit fel tudnak használni vagy el tudnak tárolni. Ennek eredményeként a felesleg az úgynevezett rizoszférába kerül, amely a tengeri fű gyökereit és a környező talajt foglalja magában.

Azt gondolhatnánk, hogy ezek a cukrok ízletes falatot jelentenek az ott élő mikroorganizmusok számára. A valóság azonban más, mert a tengeri fű olyan fenolos vegyületeket is bocsát ki, amelyek többek között a vörösborban, a kávéban és a gyümölcsökben is megtalálhatók. Antimikrobiális tulajdonságaiknak köszönhetően a fenolos vegyületek gátolják a legtöbb mikroorganizmus anyagcseréjét, ami azok lelassulásához vezet. Hogy kiderítsék, valóban így van-e, a tudósok kísérletet végeztek, amelyben mikroorganizmusokat kezeltek fenolokkal. Kiderült, hogy ezáltal lényegesen kevesebb szacharózt kezdtek el felszívni, mint a kontrollcsoport.

A fenolos vegyületekkel szemben "rezisztens" mikroorganizmusok is megjelentek. A kutatók feltételezik, hogy valamilyen módon segítik a tengeri füveket, ezért cserébe cukrot kapnak.
Az egyelőre nem derült ki, hogy lehetne-e hasznosítani ezt a felhalmozódott cukormennyiséget.

 

• tenger
• tengeri fű
• cukor