Egyre nagyobb teret nyer magának az a felfogás, hogy csak a dolgok használatért fizessünk, a tulajdonláshoz kapcsolódó időbefektetéstől és költségektől pedig megszabaduljunk. Mindkettőnek van jobb helye.

Az előfizetéses üzleti modell nem új: több száz éves hagyománya van. Azon a területen szökkent szárba, ahol a mai napig is fontos szerepe van: a hírközlésben. Ez kezdetben a nyomtatott sajtótermékeket jelentette, és számos előnyt kínált a kiadónak és az olvasónak is.

A kiadó kalkulálhatott egy stabil vásárlói körrel, ezáltal tervezni tudta a költségeit és a bevételeit is. A vásárló pedig biztos lehetett benne, hogy mindig hozzájut a megrendelt laphoz. Ezért hosszabb távú elköteleződést vállalt és előre fizetett, de az egyes lapszámokat olcsóbban kapta, és még házhoz is vitték neki.

Előfizetünk, mert megéri

Ezek a komparatív előnyök a legújabbkori modellekben is tetten érhetők, bár sok esetben jellemzően már nincs is lehetőség egyedi vásárlásokra, sokkal inkább valamilyen előfizetéses modellhez kapcsolódóan állnak rendelkezésre a szolgáltatások; elég csak a mobiltelefon, a kábeltévé, az internet hozzáférésre és az azokon keresztül elérhető szolgáltatásokra gondolni.

De ehhez hasonló az is, amikor bérletet veszünk például a szoláriumba, vagy a tömegközlekedési eszközök használatára: ezeknél a vásárlói előny elsősorban a vételár oldalán jelenik meg, azaz olcsóbban jutunk a szolgáltatáshoz, mintha egyesével fizetnénk értük.

A digitális forradalom új lehetőségeket teremt

Az okos eszközök és ezzel párhuzamosan az internethasználók számának növekedése egészen új modelleket teremtett. Ennek egyik első jele volt a hanghordozó-piac terén lezajlott átalakulás. A kezdeti összeomlást követően – amelynek során illegálisan ugyan, de ingyen hozzáférhetővé váltak a produkciók – kialakultak azok a szolgáltatások, amelyek során egy előfizetéses modell keretében lehetett hozzájutni a zeneszámokhoz.

Ezzel párhuzamosan a videostreaming-szolgáltatások is megjelentek, amelyek szintén ezt a mintát alkalmazzák. Az előfizetők számára alacsony havidíjért cserébe válnak hozzáférhetővé hang- és képanyagok tízezrei, így alakul át szolgáltatássá az, ami korábban egy CD vagy egy DVD formájában leginkább termékként jelent meg.

A vevő számára a helyzet jóval kényelmesebb, mint egy lemezbolt kínálatát böngészni órákon át, hiszen az okostelefonján olyan palettával találkozik, amellyel fizikai környezetben korábban sosem. A havi előfizetési díj pedig jóval alacsonyabb, mint egyetlen hanglemez ára. Ugyanez a kényelmi és költségelőny megjelenik a filmmegosztó platformokon is.

Termékbe oltott szolgáltatás

Az előfizetéses gazdasági modell egyik fontos jellemzője, hogy egyre inkább a szolgálgatási elem biztosítja azt az előnyt, amely egy bizonyos termékre irányítja a figyelmünket.
Az elmúlt években folyamatosan alakutnak olyan kereskedelmi vállalkozások, amelyek bár kifejezetten terméket szállítanak az előfizetőnek, de olyan lehetőségeket biztosítva melléjük, amelyeket az üzletekben nem feltétlenül kapnak meg a vásárlók.

Hódít a „dobozos” megoldás, mégpedig a legkülönfélébb területeken. Van olyan vállalkozás, amely szépségipari illetve testápolási termékeket szállít az előfizetőinek, de oly módon, hogy az érdeklődő először a cég honlapján kitölt egy személyes tesztet, amely például az ízlésére, az általa kedvelt anyagokra, illatokra fókuszál. Ha a csomag elnyerte a tetszését, akkor előfizetőként folyamatosan megkapja a termékeket.

Létezik olyan cég is, amely meghatározott időközönként, boltban akár nem is kapható, közvetlenül a főzdékből származó különleges söröket postáz a megrendelőinek, akik csak a doboz felnyitása után tudják meg, hogy mit rejt a csomag. Ezzel pedig nem csak a terméket, hanem a jóleső várakozás izgalmát is megkapják.

Csak használjuk, a többi nem a mi gondunk

Az előfizetéses megoldások termékhasználathoz kapcsolása azért is lehet vonzóbb a vásárlóknak, mert alacsonyabb belépőösszeggel juthatnak olyan lehetőséghez, amelyet ha egy az egyben megvennének, akkor az jelentős kiadást jelentene számukra.

Az előfizetéses és megosztásos modell összekapcsolása adja magát, például nem kell megvenni egy kerékpárt 150 ezer forintért, ha egy bizonyos, a használati szokásainkhoz igazítható előfizetői díj ellenében lehetőség nyílik a használatára.

Ráadásul anélkül, hogy egyéb költségeink lennének: nem kell tartani attól, hogy ellopják, nem kell költeni a karbantartásra, sem pedig az avulásból adódó értékvesztést nem kell elszenvednünk. Nem beszélve arról, hogy csak annyi időt kell a kerékpárral foglalkoznunk, amennyit rajta ülünk; viszont bármikor ráülhetünk, nem kell például a szervizelés miatt nélkülöznünk, csak felpattanunk egy másikra a dokkoló állomáson.

Átalakulóban a tulajdonhoz való viszonyunk

Az előfizetés alapú modellek sikerességét illetően az egyik kulcsfontosságú tényező a jól meghatározott célközönség, illetve a piaci – sok esetben a társadalmi – igény megfelelő felmérése.

Nem véletlenül említünk társadalmi igényeket: a fejlett gazdaságokban radikálisan kezd átalakulni a tulajdonhoz, a birtokláshoz való viszony. Ezek szerepe a fiatalabb korosztály tagjainak szemében egyre kisebb, sokkal fontosabb számukra az elsődleges funkció.

Az az igény például adott, hogy a viselt ruha tiszta legyen. Ha van a közelben egy mosoda, akkor lehet, hogy nem egy mosógép sok tízezer forintért történő megvásárlása, helyszínre szállítása, karbantartása, a működéséhez szükséges víz, áram, mosó- és öblítőszerek valamint a nem tervezett javítások költségei jelentik a legkifizetődőbb megoldást. Főleg akkor nem, ha albérletről van szó.

Bár a fenti példa egy jellemzően nem hosszabb távra tervezett élethelyzetre érvényes, tartósabb használati ciklusra szánt eszközöknél is megfontolandó lehet a hasonló konstrukció. Egy autó például egyre kevésbé státuszszimbólum vagy örömforrás, pusztán helyváltoztató eszköz. Ezt a lehetőséget az új fogyasztói szemlélet alapján már sokan anélkül szeretnék kinyerni a termékből, hogy a tárgy birtoklásával járó kényelmetlenségeket vállalni akarnák.

Nem csak a nem várt költségekről beszélünk: a felhasználók egyre kevesebb személyes időt szeretnének az őket körülvevő tárgyi világ funkcionális fenntartására szánni. Egyre erősebbek azok a megfontolások is, amelyek a környezetvédelmet, az élhetőbb lakókörnyezetet helyezik előtérbe, kiegészítve azzal, hogy a tartós fogyasztási cikkek sokszor a tulajdonosokuknál töltött idő jelentős részében használaton kívül állnak, költséget viszont akkor is termelnek. Nem beszélve arról, hogy az értékük folyamatosan csökken, miközben eleve nagy kezdeti költséggel lehetett hozzájuk jutni.

Fizetni csak azért, ami

Szólnak tehát érvek amellett – és a fiatalabb fogyasztói réteg erre egyre fogékonyabb is –,hogy csak azért fizessenek a felhasználók, ami valóban maga a felhasználás vagy az ésszerű ideig tartó rendelkezésre állás.

Persze a használati időszakokat nem mindig lehet és nem is mindig kell percnyi pontossággal meghatározni, de a havi, negyedéves, éves, adott esetben néhány éves periódusok – terméktől, szolgáltatástól függően – viszonylag jól prognosztizálhatók. A felhasználó számára pedig az legjobb csomag, amely a költségeket kiszámíthatóvá teszi.

• tulajdon
• előfizetés
• szolgáltatás