Akció van, termék nincs. Pontosabban, éppen az az árucikk hiányzik, amit olcsóbban vásárolhatna meg. Nyugdíjasként elég szomorú, hogy ezt kell figyelnie, egyébként pedig szembejön vele, szinte kikerülhetetlen a rengeteg reklám. Letölti az appot, figyeli az időpontot, és ha úgyis szüksége van rá, akkor éppen azt a boltot választja, ahol párszáz forinttal olcsóbban veheti meg a pékárut, húst, tejet ésatöbbit. Idejébe is belefér, szóval az első nap reggelén megy, de már akkor is hiába. Mégis, hogyan fogyhat el nyitás után pár órával egy akciós áruféleség? Előfordult, hogy visszatért, de később sem volt szerencséje. Legutóbb a WC-papírral járt így, meséli, hogy kisebb csődület támadt, többen hasonló cipőben jártak. Még azt sem mondhatja, hogy egyetlen áruházlánchoz kötődne ez a tapasztalat, és sorolja az összes ismert boltnevet. Eddig a hatósági áras élelmiszereket vadászta, most a hasonlóan levezényelt kötelező mértékű kedvezmény tünteti el a polcokról a terméket. Persze ezt előrevetítették a közgazdászok, az állami beavatkozás, a piaci törvények átírása, – drágán veszed és olcsóbban adod, évekig – a többi termék árát drasztikusan megemeli és hiányt szül. Virtuálissá válik az olcsóbb áru. Van, csak éppen nem ott, éppen nem akkor, amikor boltba megy az ember.