A magas kereslet időszakában bevett szokás volt, hogy a lakásokat már az építkezés kezdete előtt értékesítették, és a vevők jelentős foglalót, sőt esetenként a teljes árat letették az asztalra, amelyet a jövőbeli ingatlanra felvett jelzáloghitelből fedeztek.

Vang Jong-li, a Bank of China volt igazgatóhelyettese egy júliusi cikkében azt írta, az effajta kínai jelzálogok kifejezetten előnytelenek a hitelfelvevők számára, miután a jelzálog nem csak a megépítendő (és a hitelfelvétel idején még nem létező) ingatlanra szól, hanem az adós további vagyonára is. Ennek az egyik folyománya, hogy ha valakire a lakás elkészülte előtt (vagy az ingatlanprojekt bedőlése során) rádől a hitele, akkor nemhogy az új lakást bukja, hanem jó eséllyel a jelenlegi lakását és más vagyontárgyait is. A másik következmény, hogy ebben a konstrukcióban a bankok az ingatlanprojekt bedőlése esetén is képesek behajtani pénzüket (vagy annak egy részét), emiatt viszont hajlamosak alulbecsülni vagy figyelmen kívül hagyni a finanszírozott ingatlanprojektek kockázatait.

Azaz a rendszerben a vásárlók vállalják a kockázatot, a bankok relatíve kockázatmentesen tudnak hitelt kihelyezni, miközben a beruházók számára az előlegek kamatmentes hitelként funkcionálnak.

 

• Kína
• építőipar
• ingatlan
• hitel