MENÜ
2020. árpilis 4.
Izidor
A szálkai világrekord furcsa története

A szálkai világrekord furcsa története

ormansagihistoria.blog.hu, fotó: geocaching.hu, kozterkep.hu

A szálkai agancs évtizedeken át a magyar szarvas dicsőségének hirdetője volt.

Egykoron még a Magyar Vadászok Országos Szövetségének címerében is ott díszelgett. Talán sorsszerű, hogy egyes kapitális szarvasbikák elejtésének körülményeit homály övezi. Ezek egyik leghíresebbike a Tolna megyei szálkai világrekord szarvasbika. Ennek a páratlan huszonkettes agancsnak a súlya elejtésekor nagykoponyával valószínűleg meghaladta a 15 kilogrammot. A csodálatos trófea átvészelte a viharos 20. századot, és ma is megtalálható a Természettudományi Múzeumban.

Ki volt az elejtője? Egy ismeretlen vadorzó vagy Reinspach János vagy Diczendy Pál? Talán sohasem tudjuk meg bizonyosan. Az azonban szinte biztosra vehető, hogy elejtése 1891-ben történt, de az már nem, hogy augusztus 15-én vagy szeptember 1-jén végzett vele a bizonytalan kilétű elejtő golyója, a Tolna megyei Szálka közelében. (Akkoriban többször kezdődött a szarvas vadászati idénye augusztus 15-én.) Az is valószínűsíthető, hogy a kiváló gímszarvas Montenuovo herceg erdeiben jutott el agancsfejlődésének csúcsára, oly méretűre nőve, hogy világelsőségét több mint hatvan évig megőrizte.

A kapitális agancs 1902-ben, Budapesten került először kiállításra, mint egy vadorzó által elejtett, de Montenuovo herceg tulajdonában lévő trófea. Majd 1910-ben, Bécsben nyerte el a legjobb aranyérmes és a „világrekord” minősítést. 1930-ban, Lipcsében bírálták el először, és – a régi Nadler-képlet szerint – 228,95 pontot kapott, mint a kiállítás legjobb gímagancsa. 1937-ben, Berlinben a Nemzetközi Vadászati Kiállításon az új szarvasképlettel elbírálva, 243,90 pontra bírálták, Reinspach János trófeájaként.
A Szederjei Ákos vezette Országos Trófeabíráló Bizottság ismételt felmérése szerint, az ötvenes évek végén 230,95 új Nadler-pontot valamint 246,51 nemzetközi pontot ért el. Terítékre kerülésének krónikáját két formában is feljegyezték.

Az egyik Diczendy Pál írásaként, 1942. március 25-én a Vadászújságban jelent meg. Ezt az írást tekinti hitelesnek a Tolna megyei Millenniumi Vadászati Almanachban Király István. Diczendy Pál mai szemmel szörnyűen vadásziatlan körülmények közötti, augusztus 15-én történt bikasebzést mesél el, utólag magának tulajdonítva a szálkai bikát. Írását úgy fejezi be: „Állítólag ez az a híres szálkai 22-es”.

A másik változatra Szederjei Ákos és Otto Sartorius Magyarország aranyérmes szarvasbikái című, közösen írt német nyelvű könyvében olvashatók, az érdekes történet is a „vadorzós„ legendát erősíti meg. ()