Lassan nem azon múlik a jó nyugdíj, mennyi fizetése volt az embernek, hanem azon, hogy mikor hagyta abba a munkát. Számoltunk egy sort, mennyivel jár rosszabbul az, aki a korkedvezményt választja.

Képzeljünk el két nőt, akik ugyanakkor születtek, ugyanakkor fejezték be az iskolát, ugyanannyi pénzt kerestek egész életükben, és ugyanakkor szültek. Most mégis előfordulhat, hogy az egyikük harmadával több nyugdíjat kaphat – már ha ő úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a Nők 40 kedvezményt, míg a másikuk igénybe veszi, és 40 év munka után nyugdíjba megy.

Tavaly már 30 ezernél is több nő döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul 40 év munka után, ami rekord, amióta 2012-ben bevezették a Nők 40 korkedvezményt – erről számolt be nemrég a Világgazdaság. Csakhogy sokan kimondottan rosszul jártak anyagilag, ha a korai nyugdíjazást választották. Sőt, nem csupán a Nők 40-et választó 197 ezer ember irigykedhet azokra, akik még pár évet dolgoztak, hanem gyakorlatilag mindenki, aki ezekben az években hagyja abba a munkát, kevesebb pénzt kap, mint azok, akik később mennek nyugdíjba.

A bajok alapja: a nyugdíjvalorizáció

A nyugdíjvalorizáció fogalmával valószínűleg sok nyugdíjas még nem találkozott, pedig mindegyiküket érinti. Az elsőre bonyolult számítási módszer lényege: a nyugdíjakat ugyan az ember korábbi fizetései alapján határozzák meg, de akkorát változtak időközben a bérek, hogy az 1980-as évek pár ezer forintos fizetéseit értelmetlen volna összehasonlítani a mostaniakkal. Ezért minden évre megadják azt a valorizációs szorzót, amivel ki kell igazítani a korábbi számokat – például aki idén megy nyugdíjba, annak az 1988-as fizetését 31,2-vel kell megszorozni, a 2000-eset már csak 3,9-cel, a 2017-eset pedig 1,11-el. Ebből lehet aztán tovább számolni a havi átlagkeresetet. (A mostani és az elmúlt két évben használt szorzókat a nyugdíjguru.hu tételesen össze is gyűjtötte, ott bemutatják a nyugdíjszámítás teljes menetét is.)

A gond most az, hogy mivel az elmúlt pár évben átlagosan nagyon gyorsan nőttek a reálbérek, a valorizációs szorzót pedig ez alapján adják meg, hirtelen sokkal magasabb lett az induló nyugdíj. Ez a probléma akkor még nem látszott, amikor bevezették a Nők 40-et, 2017 óta viszont két számjegyű a béremelkedés, így már kiütköznek az igazságtalanságok. Simonovits András nyugdíjszakértő úgy számol: ha egy nő, aki egész aktív életében az aktuális átlagkereset másfélszeresét kapta meg, 2016 elején élt volna a Nők 40 korkedvezménnyel, akkor 200 400 forint lett volna az induló nyugdíja. Ha ugyanő úgy döntött volna, hogy kivárja az öregségi nyugdíjkorhatárat, és 2019-ben hagyja abba a munkát, akkor 267 500 forint nyugdíjat kapna. Kérdésünkre a nyugdíjszakértő úgy számolt: ha az átlagnyugdíjat kapó nő három évet várt volna mostanáig a nyugdíjba vonulással, akkor 37 százalékkal volna magasabb a nyugdíja, igaz, azt három évvel rövidebb ideig kapta volna.

Később sem lesz jobb

Ráadásul aki már nyugdíjba ment, annak a nyugdíjemelését az infláció alapján határozzák meg. Vagyis idén például 2,7 százalékkal toldották meg a tavalyi nyugdíjakat, ez pedig a közelében sincs a béremelkedésnek. Ha például valaki 2018 helyett 2019-ben ment volna nyugdíjba, akkor az induló ellátása 10 százalékkal nagyobb lenne, viszont mivel innen kezdve mindig az infláció szerint számolják ki a nyugdíjemelést, ez a különbség meg is marad egész hátralévő életére. Aki havi 120 ezer forint nyugdíjat kap, és még 20 évet él a nyugdíjazása után, az 2,88 millió forintot bukik az egy évvel korábbi nyugdíjba vonulással, ha pedig 25 évet él nyugdíjasként, akkor ez az összeg 3,6 millióra nő.

A világon mindenütt nagy szakadékot okozna a nyugdíjak értékei között az, ha ennyire megnőne hirtelen a reálbér – magyarázta Simonovits András. Ebben szerinte részmegoldást az hozhatna, ha a már meglévő nyugdíjakat évente nem az inflációt követve változtatnák, hanem úgy, ahogyan a bérek emelkednek. Ehhez azonban nagyon sok pénzre volna szükség: a mostani 3000 milliárd forintnál minden évben nagyjából újabb 300 milliárd forinttal több nyugdíjat kellene az államnak kifizetnie, ha így változtatnák meg a rendszert. Ez pár év alatt már ezermilliárdosnál is nagyobb többletkiadást jelentene, ami valószínűleg azonnal megbukna, ehelyett inkább a kezdő nyugdíjak emelkedését kellene megfékezni a szakértő szerint.

Melyik politikus merné vállalni a kockázatot?

A nyugdíjszakértő szerint az sem segít már a helyzeten, hogy néhány év múlva lassulni fog a reálbérek növekedése, így az egyes évek kezdő nyugdíjai között sem volna akkora nagy különbség. Akkorra ugyanis már sokkal nagyobb arányt jelentenek majd a nyugdíjasok között azok, akik sokkal magasabb kezdő nyugdíjjal, 2017 után hagyták abba a munkát, tehát az állam nem ússza meg, hogy a mostaninál sokkal több nyugdíjat kelljen évről évre fizetnie. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a nyugdíjak csökkentésére vagy a számítási módszer megváltoztatására volna szükség, de ez jó eséllyel jelentene az akkori kormánynak olyasmi politikai öngyilkosságot, mint amilyen a 13. havi nyugdíj elvétele vagy a 2008-as nyugdíjcsökkentés volt.

És hogy még rosszabb legyen az összkép: ez történhetne meg nagyjából akkorra, amikor a mostani középkorúak nyugdíjba vonulásával hirtelen elöregedne a társadalom, úgy, hogy akkor mindenképp muszáj lesz kezdeni valamit a nyugdíjrendszerrel, még akkor is, ha békés előzmények után érnénk oda.

• nyugdíj
• öregségi ellátás
• nyugdíjvalorizáció