A beszédünk egyénenként változik, más hangmagasságon, más sebességgel és egyéb eltérésekkel ejtjük ki ugyanazokat a szavakat. Ennek ellenére képesek vagyunk egy-egy szót felismerni akkor is, ha a testvérünk mondja ki, és akkor is, ha egy idegen a vonaton. Különösen a magánhangzókra igaz ez a változékonyság, és nagyon sokáig úgy hittük, hogy egyedül az ember képes úgy normalizálni a hallott hangokat, hogy egyidejűleg megértse a szót, és felismerje a beszélőt is annak hangja alapján. Egyes állatok ugyan betaníthatóak hasonlóra, azonban az, hogy maguktól képesek-e rá, továbbra is kérdés volt.

Ennek kiderítésére egy angol kutatócsoport kutyákat vizsgált meg, mivel tudjuk, hogy például az alap parancsokat megértik függetlenül a beszélőtől, és emellett megismerik a gazdájuk, vagy más, hozzájuk közel álló ember hangját. De vajon megkülönböztetnek idegen szavakat és idegen beszélőket is? A kutatás eredményeit a Biology Letters tudományos folyóirat közölte.

Összesen 70 kutya vett részt a vizsgálatokban, amelyek során mindegyiküknek 6 különböző hangot (a kutyák számára ismeretlen ember által elmondottakat) játszottak le felvételről, s közben videón rögzítették a kutyák reakcióit. A lejátszott hangok egymásra igencsak hasonlító hangzású egy szótagú szavak voltak, magyar példával olyasmi, mint a két, kép, köt, kút, kap szavak, s olyanokat válogattak össze, amelyek a kutyák kiképzése, tanítása során nem szerepeltek a vezényszavak közt, vagyis nem kötöttek hozzájuk jelentést a kutyák.

A vizsgálatok alapján a kutyák nemcsak a különböző szavakat ismerték fel, függetlenül attól, hogy ki, milyen hangszínnel, hanghordozással mondta ki azokat, hanem különbséget tudtak tenni az idegen beszélők közt is. Ez utóbbi abban nyilvánult meg, hogy felismerték ugyanannak az egyébként idegen személynek a hangját különböző szavak kimondása esetén is. A kutyák akkor is különbséget tudtak tenni a szavak közt, ha az adott rövid szóban csak a magánhangzó tért el. Azt érdemes tudni, hogy például a farkasok megismerik egymást az üvöltésük alapján, így ehhez valamilyen képességet a kutyák már az őseiktől magukkal hozhattak, és nem véletlen, hogy a számukra ismerős embereket a hangjuk alapján is megismerik.

Az ismerős (felismert) hangok vagy személyek esetén a kutya erre valamilyen testi reakciót adott, megváltoztatta addigi viselkedését, pl. a hang felé fordult, vagy csak a fülét, szemét mozdította arrafelé. A fel nem ismertek esetében nem mutatott ilyen reakciókat, nem változott a korábbi viselkedése.

Az emberen kívül eddig ilyen spontán, betanítás nélküli képességet még semmilyen élőlényben nem találtak, így a kutya e téren is igen közel áll hozzánk.

• kutya
• beszéd
• vezényszó