A kutya több ezer kilométereket utazott, néha gyalog, máskor pedig úgy, hogy autókra, buszokra, vonatokra, teherautókra kapaszkodott fel. Számtalan várost bebarangolt, febukkant Karratha, Dampier, Roebourne, Point Sampson, Port Hedland, Tom Price, Paraburdoo, Broome és Perth utcáin is.

A Vörös Kutya nagy népszerűségnek örvendett, sokan etették és gondoskodtak róla útközben.
A vélekedés szerint a Vörös Kutya Paraburdoo-ban látta meg a napvilágot 1971-ben. Gazdája Colin Cummings volt, aki Dampierbe vitte és Tally Ho-nak nevezte el a négylábút. Második gazdija John Stezzonelli lett, egy buszsofőr, aki magával vitte a buszra, így hamarosan megszokott látvány lett a kutyus a társaság buszain.

Tally Ho csokoládébarna színű volt, ami miatt ráaggatták a Vörös Kutya nevet.
Mások szerint azonban az elnevezést annak köszönhette, hogy bundáját beborította a vidékre jellemző vörös por, miközben keresztül-kasul utazott a vidéken.

1975-ben aztán Stazzonelli elhunyt és a kutyus magában folytatta a kóborlást. Néha kísérői is akadtak: különféle alakok, akik magukkal vitték más városokba. Tagja lett egy sportklubnak, a közlekedési dolgozók szakszervezetének, egy banknál pedig reklámcéllal bankszámlát kapott. A pénzintézet azzal a szlogennel hirdette magát, hogy ’ha Vörös a Wales-nél bankol, akkor ezt te is megteheted’.

Népszerűsége ellenére Vörös Kutyát vélhetően sztrichninnel szándékosan megmérgezték 1979-ben. Jelöletlen sírba temették, emlékére Dampierben emeltek egy szobrot.

 

Forrás: www.amusingplanet.com

• Vörös Kutya
• kóborlás
• busz
• népszerű