Tam_Bau
MENÜ
2022. október 6.
Brúnó, Renáta
A földekről is hiányzik a dolgos kéz, nincs ember az idénymunkára

A földekről is hiányzik a dolgos kéz, nincs ember az idénymunkára

penzcentrum.hu

Napi 15 ezret is lehet keresni, semmilyen papír nem kell.

Magyarországon mintegy 100 000 munkás hiányzik a földekről. Pedig nagy szükség lenne a különböző gyümölcsök, zöldségek betakarítását végző dolgozókra. Csakhogy ilyenek egyre kevesebben vannak, sokan külföldre mennek inkább dolgozni, és tőlünk keletebbről sem hozzánk, hanem inkább nyugatra vándorol a munkaerő. Pedig hazánkban is van olyan régió, ahol napszámba már 15 ezer forintos bér alatt nem igen megy el senki. A probléma viszont sokrétű, az elmúlt évtizedek rendesen megcibálták az ágazatot, az pedig, hogy nincs elég munkaerő, sok-sok milliárdos kárt okoz a magyar zöldség-gyümölcs-termesztésnek.

Javában dübörög már Magyarországon a nyári főszezon az agráriumban. A helyzet azonban koránt sem mondható rózsásnak, ugyanis a hazai ágazat egészen elképesztő munkaerőhiánnyal küzd. Akkorával, hogy a lapunknak nyilatkozó szakmai szervezet szerint a munkaerőhiány ma már csaknem akkora gondot okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben, mint az időjárási anomáliák.

De hogy jutottunk idáig? És egyáltalán mekkora keresetre számíthat az, aki Magyarországon adná a fejét idénymunkára 2022-ben? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a választ a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács segítségével.

Idénymunka 2022 keresetek

Ahogy azt a Pénzcentrum megtudta, az északkeleti országrészben még csak 8 ezer forint körül van a napi bér, amit az idénymunkások kézhez kapnak általában. Ehhez képest az ország középső és nyugati részein napi 10-10 ezer forint alatt már senki sem megy napszámba. Sőt, a FruitVeB szerint ezekben a régiókban inkább a 12-15 forint a jellemző. Ha 22 napra vetítve számoljuk a kereseteket, akkor

az északkeleti országrészben 166 ezer forint bérezés érhető el nettóban,
az ország középső és nyugati részein viszont már 260 ezer forintos nettóról beszélhetünk.

Érdemes tudni, hogy a gyümölcstermesztésben két nagy munkacsúcs élőmunka-igényes munkaművelet van: a metszés, ami késő ősztől kora tavaszig tart, és jellemzően törekszenek a gazdák állandó vagy családi munkaerővel oldják megmegoldani, illetve a betakarítás, ami gyümölcsfajtól függően 1-3 hónapos időszak, és ezért nem lehet, csak idénymunkásokkal megoldani.

Az élőmunkáért folytatott verseny rendkívül kiélezett. Nagyobb eséllyel indulnak benne azok az ágazatok, illetve vállalkozások, amelyek a lehető leghosszabb időre tudnak munkát biztosítani. Ezért aztán az előrelátóbbak sok esetben ennek megfelelően állítják össze a termelési szerkezetet, és például a szamóca mellett dinnyét, a cseresznye mellett meggyet, szilvát és almát is termesztenek, hogy ne csak 1-2, hanem akár 6 hónapig is meg tudják tartani az igénymunkásokat - mondta  a szakmaközi szervezet, akiktől megtudtuk azt is, hogy a gyümölcstermesztésben a jelentős munkaerőigény a májustól októberig tartó időszakban jelentkezik, mivel jórészt május-júniusban zajlik a termésritkítás, illetve májustól októberig tart a szüretelés. A szabadföldi zöldségtermesztésben is döntően április-májusban zajlik a vetés, palántázás, majd szintén nyárra és őszre esik a betakarítás. Van olyan speciális eset, mint például a spárga, ahol már április közepe óta dübörög a betakarítás. A hajtatott zöldségtermesztésben viszont gyakorlatilag egész éven át folyamatos a munka.

Ezzel párhuzamosan azt is látni kell, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatok többsége meglehetősen munkaerőigényes tevékenységet takar. Csak összehasonlításképpen, a teljesen gépesíthető művelésű fajok (beleértve a betakarítás gépesítését) munkaerőigénye 200-500 munkaóra/hektár, a csak kézzel betakaríthatóké viszont fajtól függően 500-4 000 munkaóra/hektár között van (sőt a jelentősebb zöldmunkát igénylők esetében a 6 000 munkaórát is elérheti), míg a hajtatott zöldségtermesztésben 10-25 ezer munkaóra/hektár a foglalkoztatás-igény.

Ezt a munkamennyiséget ágazattól és termelési módtól függően 30-70 százalékban szezonálisan foglalkoztatott, alkalmi munkaerő végzi, és csak a maradék rész oldható meg állandó állománnyal.

Csak hogy lássuk a különbségeket, például az egyik legnagyobb kézi munkaidő szükségletű gyümölcsfaj a szamóca (szabadföldi), ennek az összes képőzi munkaidőszükséglete 3500-6300 óra/hektár, ehhez képest a bodzának csupán 300-550. De rendkívül kézi munkaidőigényes még a szeder, a málna vagy éppen a cseresznye betakarítása is. Míg a szilváé vagy a ribiszkéé kevéssé. Összességében a FruitVeB számításai alapján arra lehet következtetni, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban összesen mintegy 140 ezer főállású foglalkoztatottnak megfelelő mennyiségű munkaerő dolgozik. Számolva azzal, hogy sok a részmunkaidős vagy szezonális foglalkoztatott, ez a munkamennyiség mintegy 200-250 ezer ember részbeni vagy teljes foglalkoztatását jelenti.

Amennyiben tehát a zöldség-gyümölcs ágazati stratégiában foglalt célt meg akarjuk valósítani (a termelés 1,5-szeresére bővítése), akkor 20-40 százalékkal több munkaerőre van szükség – abban az estben, ha a növekedés egy jelentős részét a kézimunka igényes zöldségfajok termelésével érjük el, nem pedig az erősen gépesített szántóföldi zöldségfajokkal (csemegekukorica, zöldborsó, hagyma, stb.). Ez tehát adott esetben akár 100 000 (!) munkást is jelentene - tudta meg a Pénzcentrum a terméktanácstól.

Mivel lehet a legtöbbet keresni?

Ahogy azt a szakmai szervezettől megtudtuk, jelentős keresetbeli különbségek nincsenek a munka jellegétől függően. Maximum a hűtőházban végzett áruvá készítési feladatok, illetve a magas áruértékű termékek szedése lehet az, ami enyhén magasabb bérezést érdemel. Jó hír lehet viszont sokaknak, hogy igazán jelentős jövedelemre a betakarítás során, teljesítménybérezés esetén van lehetőség, ahol bizonyos szedők kiemelkedő teljesítményük miatt jutnak nagyobb jövedelemhez.

Idénymunka Magyarországon – óriási a baj

A Pénzcentrum információi szerint, bármennyire is meglepő, a munkaerőhiány ma már csaknem akkora gondot okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben, mint az időjárási anomáliák. Nemhogy szakképzett dolgozókat, de idénymunkásokat is alig találni az egész országban, de Európa-szerte is. A vállalkozók jobb híján egymásra licitálnak a bérekben, miközben kénytelenek tudomásul venni, hogy a termés mennyiségét és minőségét is alapvetően befolyásolja, jut-e éppen elegendő munkáskéz az ültetvényekre. Ez pedig odáig fajult, hogy

a kertészet jövőbeni fejlődésének és a kertészeti vállalkozások fejlesztési terveinek, elképzeléseinek legfőbb gátja ma már a munkaerő-hiány, még az időjárás és a tőkehiány is csak ezután következik

A terméktanács számításai szerint közvetlenül és közvetve évi mintegy 50-80 milliárd forint kárt (termelésiérték-kiesést) okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben az elégtelen munkaerő-ellátottság, de a ráépülő feldolgozóiparral együtt a teljes szektor szintjén a kár már közelít a 100 milliárd forinthoz. Míg 15-20 évvel ezelőtt még bővelkedtek az olcsó munkaerőben, most alig akar valaki az agráriumban dolgozni és főleg kétkezi munkát végezni.

Odáig jutottunk, hogy már azt sem nagyon zavarjuk el, aki nem végzi rendesen a munkáját, még megfeddeni sem nagyon merjük, nehogy odébb álljon - tudta meg lapunk a szakmaközi szervezet helyzetértékeléséből. És ha mindez nem lenne elég, a munkaerőhiány területi visszaesést is okozott elsősorban a kézimunka-igényes ágazatokban, vagyis ma már kisebb területen termesztik az adott gyümölcsöt vagy zöldséget, mint korábban. A legnagyobb munkaerő-igénnyel rendelkező ágazatok, mint például a kajszi és az őszibarack, az alma, a málna, a szeder, a kézi betakarítású szabadföldi és a hajtatott zöldségek jelentős, 30-40 százalékot közelítő vagy meghaladó területi visszaesést szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Stagnálásra vagy esetleg enyhe növekedésre csak a viszonylag kevés munkaerőt igénylő ágazatok voltak képesek, mint például a bodza, a dió, a meggy, a szilva és a totálisan gépesített szabadföldi zöldségek.

Hogyan történt mindez a magyar idénymunkásokkal?

A helyzetértékelés után a szakmai szervezet vállalkozott arra is, hogy kérdésünkre válaszolva elmondja, hogyan jutott idáig a magyar agrárium. Kezdésként azonban fontos megjegyezni, a nemzetgazdaság minden szektorában egyaránt tapasztalt, súlyos méreteket öltő munkaerő-válság egy olyan komplex gazdasági és társadalmi probléma, amelyet nem lehet egyetlen okra visszavezetni. A FruitVeB megítélése szerint azonban főbb okok – a teljes igénye nélkül – az alábbiak:

A magyar társadalom elöregedőben van, a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest növekedett az idősek száma, és csökkent a gazdaságilag aktív korú lakosság aránya, így eleve kisebb a merítési bázis, mint a ’90-es években.
Az elmúlt 7-8 évben mintegy 400-500 ezer, gazdaságilag aktív magyar állampolgár hagyta el Magyarországot és keresett Nyugat-Európában munkát (pontos statisztika hiányában a létszám csak becslésnek tekinthető). Ennek egyik fő oka, hogy a hazai bérszínvonal nem tud versenyképes lenni a nyugat-európai bérszínvonallal.
Arányaiban sokkal több diák kerül be a felsőoktatásba, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, akik felsőfokú diplomát szerezve – jelentős részben – már nem akarnak a termelésben elhelyezkedni vagy fizikai, illetve fizikai jellegű munkát végezni (műszakvezető, telepvezető, kertvezető, stb.), jóllehet képzettségük nagyon sok esetben nem haladja meg egy 20-30 évvel ezelőtti szakközépiskolai, technikus végzettségű szakember szintjén. Az 1980-90-es években pedig ezek a középfokú végzettségű szakemberek voltak azok, akik a nagy szakértelmet igénylő kertészeti munkákat végezték vagy fizikai szinten irányították. Ennél fogva a „túlduzzasztott” felsőoktatás – más tényezőkkel együtt – a még fizikai munkára is hajlandó, de már megfelelően kvalifikált középfokú végzettségű réteget „elvonja” a munkaerőpiacról.

Mindezen hosszú távon fennálló problémákon túlmenően jelentős akkut problémát okoz az, hogy a 2011 óta egyre inkább felduzzasztott közmunka program most már évente mintegy 200-250 ezer főt von el a reálgazdaságtól: a havi állományi átlaglétszámok alapján 2013-ban 134 ezer fő, 2014-ben 178 ezer fő, 2015-ben 207 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban. Megjegyzendő: mindezt úgy, hogy érdemi értéket nem állít elő, és 2011. óta közel 1 200 ezer milliárd Ft-ba került a nemzetgazdaságnak.
A terméktanács szerint a fentiekben részletezett főbb problémák idézik elő azt, hogy a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest mintegy 300-500 ezer fő munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerő-piacról. Ez pedig húsbamaróan érinti a hazai agráriumot is, ami, ahogy azt korábban bemutattuk, akár további 100 000 munkást is képes lenne még felszívni.

Vannak külföldi munkások a magyar földeken?

Adja magát a kérdés, ha ekkora munkaerőhiány mutatkozik a magyar földeken, akkor vajon ennek egy részét tudják külföldi munkaerővel pótolni a magyar gazdák? A gyors és rövid válasz az, hogy nem. A terméktanács közlése szerint Magyarországra egyelőre nem jellemző, hogy külföldről jönnének tömegesen dolgozni az agráriumba, az ukrán, román munkaerő inkább Nyugat-Európába megy, ahogyan a magyar is. Valamekkora mértékben persze jelen vannak Románia erdélyi részén élő magyar vendégmunkások, de nem akkora tömegben, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban. Mindent egybevéve,

a munkaerő-helyzet érdemi javulására rövid távon sok esélyt nem látunk. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a – fentiekben elemzett főbb okok közül – a társadalom elöregedése, a több százezer munkavállaló kivándorlása és az oktatási szerkezet problémái rövid távon nem kezelhetők. Amennyiben azonnal hozzálátnánk ezen negatív tényezők felszámolásához, az is leghamarabb 5-8 év alatt vagy azon túl, tehát csak közép és hosszú távon hozna eredményt a munkaerőpiacon. A munkaerő-helyzet rendezése ráadásul megítélésünk szerint olyan makro szintű kérdés, mely magasan az ágazat fölött áll - közölte a Pénzcentrummal a FruitVeB, akik szerinte természetesen a másik megoldás lehetne, hogy olyan, a nyugat-európai szinthez közelítő munkabéreket fizetnek a vállalkozások a munkavállalóknak, amellyel a hazai kertészetekbe csábítható lenne a külföldön dolgozó magyar vagy kelet-európai munkaerő. Sőt, mint mondják, a munkaerő árának jelentős növekedése már 5-8 éves távlatban sem elkerülhető tényező. A hazai kertészeti vállalkozások azonban jelenleg képtelenek kigazdálkodni ezeket a bérterheket. Ehhez a termelési színvonal – és ezzel a realizálható nyereség – nagyon jelentős emelése kellene, amihez azonban együttesen jelentős állami és termelői akarat szükséges.