Most éppen húsvétra készülnek, így a kompozíció is ennek megfelelő, de szezonálisan és ünnepeink szerint mindig változik a kép. Az is jópofa, amikor egy pár mosolyog az arra haladókra, ráadásul tényleg ízléses, és igényesen elkészített figurák. Fogalmam sincs, hogy kik az alkotók és az ötletgazdák, de mosolyra fakasztanak.
Jó ezt látni és tapasztalni, ma, amikor szinte semmire nincs pénz, de legfőképpen a kedv hiányzik, letargia és pénztelenség honol szerte az országban. Hiányoznak a közösségek, honfitársaink begubóznak, tévéznek, és jó esetben a szomszéddal vagy családdal tartják a kapcsolatot. Irigykedve nézem, ahogy a mediterrán országokban köztereken, vendéglőkben összejönnek, beszélgetnek az emberek, figyelnek egymásra. Állítólag ez a hosszú élet titka – persze sok egyéb tényező mellett. Nálunk, már sokhelyütt se kocsma, se vendéglő, a kultúrházat pedig kényszerből bezárják a rossz időben, mert nincs pénz fűtésre sem. Rendezvényekre, programokra még kevésbé. Mégis mit lehetne tenni? Évekkel ezelőtt egy osztrák falucskában jártunk, télvíz idején hatalmas bemutatót tartottak. A falubeliek jelmezben, maguk által készített járműveken vonultak fel, az akkor aktuális Szocsi téli olimpiát elevenítették meg. Nem volt szükség méregdrága fellépőkre, sztárokra, a vidám menet a „Kreml-hüttében” zárta a programot. Olcsó volt, saját készítésű és fergeteges.