Az ivóvízhiány nyomán létrejövő társadalmi-gazdasági problémák, a súlyos aszályok megoldására dolgozott ki Cosimo Scotucci egy meglepő koncepciót. Vajon a vízválság tényleg megoldható lenne egy meglehetősen egyszerű kémiai folyamat eredményeként?

A bolygónk felszínének hetvenegy százalékát óceánok és tengerek borítják, melyek vize túlságosan sós ahhoz, hogy tisztálkodásra, mezőgazdasági célokra vagy fogyasztásra felhasználhassuk. A vízhiány korunk egyik legégetőbb problémája, mellyel egyre többet kell foglalkozni.

Lehetséges lenne az óceánokat hatalmas édesvízi tározókká alakítani? – erre keresi a választ egy új, holisztikus megközelítés.

 

A Cosimo Scotucci által elképzelt dH2Ome célja, hogy fogyasztásra alkalmas vizet biztosítson ott, ahol a legnagyobb szükség van rá – így járulna hozzá egy egészségesebb, biztonságosabb és fenntarthatóbb társadalom alapjainak lerakásához.

A dH2Ome egy olyan üvegház, amit az óceánokba lehet süllyeszteni. A napsugárzásnak köszönhetően a kupola belsejében lévő víz elpárolog, elválik a sótól, majd az üvegfelületen lecsapódik.

Az így létrejövő kondenzvíz a gravitáció révén kerül egy vízelvezető rendszerbe, ahonnan gallonokba lehet adagolni. A sót, mint mellékterméket, akár helyben, akár a világpiacon is értékesíteni tudnák.

Nem ez az első olyan nagyszabású terv, ami a bolygó legfontosabb problémáira kínál megoldást. Az óceánok szennyezésének csökkentésére például egy nyolcadik kontinens elképzelése született meg, amely gyakorlatilag felszámolná a vizeken úszó, mára összefüggővé vált szemétszigeteket.

• dH2Ome
• vízhiány
• aszály