Pompejben az ősi borkészítést elevenítik fel
A bővülő borászati projekt részeként minden lehetséges helyre szőlőt ültettek Pompeji romjai közé.
Az örökség megőrzése áll annak a pompeji borkészítési projektnek a középpontjában, amelynek célja, hogy a dél-olaszországi vulkanikus régiónak a régészeti lelőhely falain belül termelt minőségi szőlőtermeléséről szóló ősi hírnevét visszaállítsa.
Pompeji romjai közé több tucat szőlőtőkét ültettek egy olyan projekt keretében, amelynek célja, hogy a régészeti lelőhelyen termesztett szőlőből több ezer palack bort állítsanak elő.
Pompejit a Vezúv Kr. u. 79-ben történt kitörése után nagyjából hat méteres vulkáni hamu temette maga alá.
A vulkáni hamu alatti freskókkal díszített falakon a régészek arra utaló jeleket találtak, hogy a bor fontos része volt az ókori római társadalomnak: a partik és étkezések rituálékat tartalmaztak, amelyek Dionüszoszhoz, a bor istenéhez kapcsolódtak.
A földbe ásott, a bor tárolására szolgáló kerámiaedényeket és a bor kivitelére szolgáló amforákat találtak.
Az ókori szőlőültetvények újjáélesztésére vonatkozó döntés a történelemben gyökerezik, és a helyi gazdaság fellendítését is szolgálja.
"Pompejiben 2000 évvel ezelőtt szőlőültetvények voltak, és ma ismét vannak szőlőültetvények, ahol bort termesztünk, és ez segít csökkenteni a fenntartási költségeket" - mondta Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója.
"[Ez] fantasztikus lehetőség arra, hogy az emberek megismerjék Pompeji történetét, amely nagyrészt a mezőgazdaság és a vidék, valamint az emberi közösségek és a környezet közötti egyensúly története" - tette hozzá Zuchtreigel.
Zuchtreigel szerint az ókori pompejiak a bort a szokásos étrendjük részeként kezelték. A katonák reggelente itták, gyógynövényeket és fűszereket tettek bele, és forralt bort készítettek belőle, hogy télen melegen tartsák magukat.
Olyan sok bort készítettek, hogy még exportálták is a Földközi-tenger körül - Spanyolországba, Észak-Afrikába és a mai Törökországba, valamint északra, a mai Németország és Nagy-Britannia területére.
Az általuk használt szőlőfajta az Aglianico, amely eredetileg Görögországból származik, és a Kr. e. 7-6. században került Olaszországba. Az Aglianico az egyik leghíresebb ősi szőlőfajta, amely ma már Kalifornia és Ausztrália számos szőlőjében is megtalálható.
A borászat szerint a szőlőt fenntartható mezőgazdasági módszerekkel termesztik.
A Feudi di San Gregorio olasz bortermelővel együttműködve mintegy 30 000 palack bort terveznek előállítani, amelyet a parkban és az interneten értékesítenek majd.
