Két magyar Nobel-díjas gondolatai. Karikó Katalin az idei élettani és orvosi Nobel-díjat kapta Drew Weissmannal megosztva az mRNS (hírvivő RNS) technológia kifejlesztéséért. Az ifjú generációnak üzente: fontos, hogy megőrizzék fizikális és mentális egészségüket, megtanulják a stresszt kezelni. Azt tanácsolta, élvezzék azt a munkát, amit végeznek, mert ha így tesznek, egyre jobbak lesznek benne. Tudni kell elviselni a kudarcot, és ez megtanulható, mondja a professzor, akinek a Szegedi Tudományegyetemről azért kellett távoznia, mert a nyolcvanas években kutatási csoportját megszüntették. Erre rímel Krausz Ferenc fizikus életfelfogása; két társával együtt az attoszekundumos fizika megalapozásáért és az elektronok mozgásának kutatásáért kapta meg a Nobel-díjat. Amíg próbáljuk elképzelni a másodperc egymilliárdod résznek egymilliárd részét, tegyük el rosszabb napokra a tudós szavait: „Sosem éreztem, hogy kiemelkedő lennék, de a célok eléréséhez szinte minden áldozatra képes vagyok. Azt tanultam otthon, hogy a munkában bízzunk, ne a lottó ötösben reménykedjünk”.