MENÜ
2021. október 27.
Szabina
Gertrúd halála a Pilisben

Gertrúd halála a Pilisben

24.hu

Tőrbe csalták a gyanútlan Gertrúd fogatát, az erdő mélyén pedig végeztek a királynéval.

A későbbi II. András magyar király 1203-ban kötött házasságot Merániai Gertrúddal, akit később a közvélemény Imre király és András közt kitört belviszályért, majd a gyermek III. László király haláláért is felelőssé tett. András 1205-ös trónra lépése után aztán az új királyné és alattvalói viszonya még inkább elmérgesedett – írja a Rubicon.hu.

Gertrúd ugyanis többre vágyott udvara igazgatásánál és öt gyermeke nevelésénél. Befolyása nyomán András elképesztő pénzszórásba kezdett, aminek kedvezményezettjei rendre a királyné külföldi kegyencei, illetve a Magyarországra menekülő Meráni hercegi család tagjai voltak.

Az uralkodó egész vármegyéket, kulcsfontosságú tisztségeket ajándékozott az „idegeneknek”, így például Gertrúd öccse, Bertold prépostból előbb kalocsai érsek lett, majd az erdélyi vajdaságot is megkapta. Nem meglepő tehát, hogy az „új berendezkedés” rövid időn belül kiváltotta az elhanyagolt országnagyok felháborodását. Miután pedig panaszaik süket fülekre találtak – abban bízva, hogy így sikerül véget vetni az adományozásoknak –, elhatározták, hogy megölik a királynét.

A trón is veszélyben

Az 1213 során szerveződő összeesküvés méretéről és résztvevőiről sajnos nincsenek biztos információink, ugyanígy azt sem tudjuk pontosan, hogy a pilisi erdőben kik hajtották végre a nevezetes merényletet. A későbbi beszámolók, Katona József drámája és Erkel Ferenc operája nyomán persze óhatatlanul Bánk szlavóniai bán és nádor neve juthat az eszünkbe, ám az ő bűnrészességére sincsen konkrét bizonyíték.

II. András ábrázolása a Thuróczi-krónikában

A gyilkosság megtervezésében vélhetően Bánk aktívan részt vett, mellette pedig a Kacsics nembeli Simon bán, Péter csanádi ispán, de esetleg még János esztergomi érsek is –ő írta Katona darabjában azt a kétértelmű mondatot, hogy az összeesküvőknek „a királynőt megölni nem kell félniük” – a fő szervezők között volt. Azt a feltételezést, miszerint a fent nevezett méltóságok mindegyike kapcsolódott a merénylethez, elsősorban az ügy utóélete támasztja alá, vagyis, hogy a kivégzett Péter ispánon kívül a többi vádlottnak nem esett bántódása.

Ezt a szokatlan eljárást csakis az indokolhatta, hogy – a főurak egységes fellépése miatt – András felesége halála után úgy érezte, trónja is végveszélyben forog.

Többen támadták

A gyilkosság előzményéről tehát nincsenek pontos információink, azt azonban tudjuk, hogy 1213. szeptember 28-án Gertrudis királyné ünnepséget tartott Pilisszentkereszten a Magyarországra látogató VI. Lipót osztrák herceg (ur. 1198-1230) tiszteletére, melyen Péter ispán, Simon bán és vélhetően Bánk bán is részt vett. Ez a fogadás aztán több szempontból is kiváló alkalmat biztosított a merénylethez: egyfelől azért, mert a gyűlölt királyné várától és testőrségétől egyaránt távol került, másfelől pedig azért, mert a férj, II. András király ebben az időszakban éppen Halicsban háborúzott. A nemes urak a gyilkosságot feltehetően a pilisi hegyekben hajtották végre: először tőrbe csalták a gyanútlan Gertrúis fogatát, az erdő mélyén pedig végeztek a királynéval, és lemészárolták a kíséret jelentős részét.

Állítólag maga Lipót herceg is csak a szerencsének köszönhette, hogy túlélte a támadást. Gertrúdra valószínűleg a később kivégzett Péter ispán mérte a halálos csapást, de a gyűlölt asszony testét később a többiek is össze-vissza vagdosták.

A merénylet politikai téren azonban nem hozott nagy változást. Az uralkodói hatalom gyengesége folytán András gyakorlatilag büntetlenül hagyta felesége meggyilkolását, és egészen 1228-ig kellett arra várni, hogy Béla herceg, a trónörökös – szimbolikus intézkedésekkel, például birtokelkobzásokkal – megbosszulja édesanyja halálát.