MENÜ
2024. június 25.
Vilmos
Élet és színház: Az utolsó osztálykirándulás

Élet és színház: Az utolsó osztálykirándulás

telex.hu/ Iván-Nagy Szilvia

Kirúgott és felmondott tanáraiknak énekeltek szerenádot volt diákjaik egy darab végén a Radnóti Színházban.

Az utolsó osztálykirándulás – ezt a címet kapta a Radnóti Színház és Publicis Groupe Hungary közös szervezésében megvalósult projekt, melynek célja az volt, hogy újra összehozza az egymástól elszakított iskolai közösségeket, lehetőséget adva a diákoknak, hogy méltóképp vegyenek búcsút volt tanáraiktól. Az eseményt a színház decemberi bemutatója, az Istentelen ifjúság köré építették fel, és szolidaritást vállaltak vele a kirúgott és felmondott tanárokkal, valamint volt diákjaikkal – írja közleményében a Radnóti Színház.

A projekt részeként egy zártkörű díszelőadásra hívtak meg számos kirúgott vagy felmondott tanárt, akiknek nem volt lehetőségük végigvinni osztályaikat. Amikor az előadás végén harmadszorra is felment a függöny, saját volt diákjaik álltak a színpadon, és Presser Gábor és Adamis Anna Valaki mondja meg című dalával búcsúztak el tőlük. Az énekléshez a nézőtéren maradt diákok és maguk a színészek is csatlakoztak.

 „Gondos szervezés kellett hozzá, hogy titokban maradjon a tanárok előtt az akció. Sokat beszélgettünk az előadás előtt, felajánlottam a színház segítségét, bár a saját eszközeinkkel és a Radnóti Ifjúsági Műhely munkájával évek óta támogatjuk a diák- és pedagógustársadalmat. Ezzel a tiszteletadással a jelenlegi és volt tanárok vitathatatlanul fontos munkáját akartuk fókuszba emelni, amivel hozzájárulnak ahhoz, hogy az ifjúság és társadalmunk megőrizze morális tartását. Rengeteg segítséget kaptunk a jelenleg is aktív pedagógusoktól, a Tanítanék Mozgalomtól, a Publicis Groupe-tól, a 235 Productionstől és természetesen a diákoktól, akiknek ezúton is szeretnénk a köszönetünket kifejezni – mondta Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója.

Az Istentelen ifjúság c. darab Ödön von Horváth ’30-as években íródott, a két háború közötti Németországban játszódó kisregényei – az Istentelen ifjúság és Korunk gyermeke – alapján készült, a darabot Sándor Júlia és Hárs Anna írta színpadra Nagy Péter István rendezővel közösen. Az előadás egy tanár hányattatásait mutatja be, aki szembe kerül kora ideológiájával és oktatási rendszerének propagandisztikus, igazságtalan mivoltával, ezáltal elveszíti a hivatását, de morális tartását talán megőrizheti.

„Bár a témával folyamatosan foglalkozott a sajtó, a pedagógusok és a gyerekek közötti elszakított kötelékek lélektani hatásáról kevesebb szó esett. Ezzel az eseménnyel szeretnénk ráerősíteni a téma aktualitására, különösen most, a ballagás, érettségik és felvételik időszakában. Nem véletlenül az Istentelen ifjúság köré épült az ötlet, hiszen a színdarabban erős párhuzam fedezhető fel a korabeli és a mai magyar viszonyok között, legyen szó az oktatás helyzetéről, a fiatalok morális dilemmáiról vagy a tanárok megbecsültségéről” – mondta Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója.

„Megrendítő volt és felemelő. Megrendítő, ha belegondolok a magyar oktatás jövőjébe, és felemelő, ha belenézek a gyerekeim okos és világot megváltó tekintetébe. Felejthetetlen élmény volt, nem gondoltam, hogy ma erre jövök ide a Radnótiba. Most majd ide is ezer szállal kötődöm” – mondta búcsúzóul egy korábbi tanár.

 A tanárok régóta küzdenek a munkaterheik csökkentéséért és a sztrájkjoguk visszaállításáért. Nehezebb helyzetbe kerültek, miután a sztrájktörvényt elfogadták, mert ez olyan elégséges szolgáltatásokat írt elő, melyekkel a pedagógusok sztrájkja láthatatlan marad – ezért választották sokan a jogszabályban nem rögzített munkabeszüntetést, a polgári engedetlenséget, melynek eredményeként többeket elküldtek állásukból.