Édesre nevelve
A gyerekprogramokhoz automatikusan hozzátartozik a cukor?
A gyerekek étkezési szokásait már egészen kicsi korban formáljuk, ezért nem mindegy, hogy gyümölcsöt és valódi ételeket, vagy cukros, feldolgozott termékeket kínálunk nekik.
Elég belépni egy múzeumba, állatkertbe vagy családi rendezvényre, és hamar kiderül, milyen ételt tartunk „gyerekbarátnak”. A büfében rendszerint cukros üdítő, csomagolt édesség, chips, keksz vagy édes péksütemény sorakozik.
Friss gyümölcsöt, egyszerű szendvicset, natúr joghurtot vagy kevésbé feldolgozott harapnivalót már jóval nehezebb találni. Mintha a gyerekprogramhoz automatikusan hozzátartozna a cukor.
Okos Tímea dietetikus, a Sablonmentes blog szerzője visszatérően arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekek ízlését nem pusztán velük született adottságok határozzák meg. Az étkezési környezet, a családi minta, az ismételten kínált ételek és az is számít, mit kapcsolunk össze jutalommal.
Ha minden kirándulás vagy foglalkozás végén édesség következik, a gyermek hamar megtanulja, hogy az örömhöz cukros étel jár.
A fagyizók kínálata is jól mutatja, hogyan változott meg ez a környezet. Korábban a gyerek választott egy gombócot, esetleg kapott mellé egy ostyarudat. Ma sok helyen már a rendeléskor többféle cukorszórást, rolettit, öntetet, cukorkát és ropogós feltétet kínálnak fel.
A gyermek természetesen kéri, hiszen színes, látványos és közvetlenül elé teszik. Nehéz elvárni tőle az önmérsékletet egy olyan helyzetben, amelyet eleve a minél több extra eladására terveztek.
Nem arról van szó, hogy egy gyerek soha ne ehessen fagylaltot, péksüteményt vagy süteményt. A gond akkor kezdődik, amikor már nem csupán alkalmi csemege, hanem a mindennapi kínálat része lesz. Ha a gyerek gyakran kap erősen édesített ételeket, idővel ezeket az intenzív ízeket szokja meg, ezért a gyümölcsök, a natúr tejtermékek vagy más kevésbé édes ételek kevésbé tűnhetnek számára ízletesnek.
Briós és kakaó már a bölcsődében
A közétkeztetésben mindez még fontosabb, hiszen a bölcsődében, óvodában és iskolában a gyerekek hetente több mint tíz étkezést is elfogyaszthatnak. Sok intézményben még ma is megszokott kisétkezés a briós, a kakaós tej, az édes tea, a keksz vagy más finom pékáru, esetleg tejdesszert. Ezek könnyen beszerezhetők és kioszthatók, általában kevés marad belőlük. De attól, hogy a gyerekek szívesen megeszik, még nem feltétlenül ezek jelentik a legjobb választást.
A hatályos közétkeztetési szabályozás előírja a zöldség vagy gyümölcs rendszeres biztosítását, korlátozza az édességek és finom pékáruk gyakoriságát, és meghatározza a hozzáadott cukor felhasználásának kereteit is. A briós finom pékárunak számít, tehát nem kellene mindennapos kisétkezéssé válnia.
A tej vagy tejtermék biztosítása bizonyos korcsoportoknál előírás, ez azonban nem jelenti azt, hogy annak cukrozott kakaó vagy ízesített tej formájában kell megjelennie. Natúr joghurt, sajt, túrókrém vagy cukrozatlan tej ugyanúgy beilleszthető.
A gyümölcs fontos, de önmagában nem mindig teljes értékű helyettesítője egy összetettebb kisétkezésnek. Jó megoldás lehet például egy alma natúr joghurttal, teljes kiőrlésű kenyér sajttal és zöldséggel, vagy cukrozatlan zabkása friss gyümölccsel.
Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy a szabad cukrok bevitele gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt maradjon a napi energiafelvétel 10 százaléka alatt, az 5 százalék alatti arány pedig további előnyökkel járhat.
A túlzott cukorfogyasztás összefügg a fogszuvasodás és a túlsúly kockázatával. A UNICEF 2025-ös jelentése szerint világszerte már 188 millió 5–19 éves gyermek és serdülő él elhízással. Az arány 2000 óta 3 százalékról 9,4 százalékra emelkedett, és már meghaladja az alultáplált gyermekek 9,2 százalékos arányát.
A szervezet ebben jelentős szerepet tulajdonít annak az ételkörnyezetnek, amelyben az olcsó, erősen feldolgozott termékek könnyebben hozzáférhetők, mint a tápláló ételek.
Választhatnak, de tanulnak is
A közétkeztetés egyik ígéretes iránya a szabadszedés. Ebben a rendszerben az iskolások nem készen kimért tányért kapnak, hanem meghatározott keretek között maguk választhatnak az ételekből és az adagokból.
A módszer önállóságra nevelhet, növelheti az ételek elfogadottságát és csökkentheti a kidobott maradékot. A dabasi tapasztalatok szerint a közétkeztetést igénybe vevő tanulók aránya néhány év alatt 40 százalék alatti szintről közel 60 százalékra emelkedett. A szabadszedés azonban nem azt jelenti, hogy a gyerek korlátlanul csak tésztát vagy desszertet választ.
A kínálat összeállítása továbbra is a felnőttek felelőssége, és a választás csak akkor segít, ha valóban jó minőségű lehetőségek közül történik.
Okos Tímea szerint az új ételek elfogadásához türelem kell. Egy gyermeknek akár 15 vagy több találkozásra is szüksége lehet ahhoz, hogy megkóstoljon, majd megszeressen egy korábban elutasított ételt. A nyomás, a könyörgés és a jutalmazás helyett hatékonyabb a rendszeres, nyugodt kínálás és a felnőttek példamutatása.
Az egészségesebb gyerekkínálathoz ezért nem újabb tiltólistákra van elsősorban szükség, hanem jobb alapbeállításokra.
Legyen a víz könnyebben elérhető, mint az üdítő, a gyümölcs láthatóbb, mint a csomagolt édesség, és a natúr tejtermék természetesebb választás, mint a cukrozott változat.
Múzeumokban, játszóházakban és rendezvényeken is lehetne almaszeletet, egyszerű szendvicset vagy kisebb adag, jó minőségű fagylaltot kínálni.
A gyerekektől nem várhatjuk el, hogy egy cukorszórással, reklámmal és jutalomígérettel teli környezetben mindig a legegészségesebb döntést hozzák. Ezt a környezetet a felnőttek alakítják. Ha pedig lenne jobb alternatíva, nehéz megindokolni, miért éppen a legcukrosabb, legfeldolgozottabb választást tesszük a legkönnyebben elérhetővé.
