Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy köztudottan rajongott a cicákért, maguknak is volt doromboló háziállatuk. A divany.hu a költő jó barátját, Polcz Alaine-t idézi, aki számos alkalommal volt szemtanúja annak, micsoda becsben éltek a cirmosok a Weöres-házban: Ott volt velünk a macska. Sanyika nagyon szerette. Időnként, úgy húszpercenként megszólalt: »Nem kéne neki egy kis húst adni?« És Amy, akinek fájt a térde, szó nélkül felállt, sántikálva ment és hozott két-három kockára vágott, nagyon szép, nyers marhahúst. A macska evett is, nem is. Láttam, ezt így szokták.

A szeretett cica rákbeteg volt, sajnos nem lehetett megmenteni, így mikor az állapota már indokolttá tette, kihívták hozzá az állatorvost, hogy altassa el. A gyógyszer valamilyen oknál fogva nem hatott elég gyorsan, így a szerető gazdák szemtanúi voltak a szeretett kedvenc haláltusájának. Ez olyannyira megviselte Weörest, hogy öngyilkosságot kísérelt meg: kilépett a villamos elé. Szerencséjére a jármű még időben lassított, így nem követe még egy tragédia a macska elvesztését.
A Petőfi Irodalmi Múzeum képválogatást készített a a macskák világnapjára. 

• Weöres Sándor
• macska
• állattartás