Szinte egyik pillanatról a másikra a tévéképernyőkről a nagyvászonra költöztek az animék, a japán stílusú animációk tömegeket vonzanak a mozikba. Nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is megtöltik a termeket emberekkel, és a pénztáraknál nemhogy jól, hanem az elvárásokon felül teljesítenek ezek a produkciók. Mégpedig igen látványos módon, esetenként a box office-listák elejére betörve.

Az animék őskora nagyjából a '80-as és '90-es évekre tehető, amikor olyan mangából és videójátékból lett adaptációk indultak el a tévéképernyőn, mint a Dragon Ball és a Pokémon. Sok felnőtt gyerekkorát jelentették ezek a címek, és bár a későbbiekben is akadtak olyan újdonságok, amelyek robbanásszerű érdeklődést váltottak ki az emberekből, mint a 2010-es években bemutatott Attack on Titan és az ugyancsak akkortájt elstartolt One-Punch Man, egyre nagyobb misztikummá vált, hogy az animénak mekkora ereje van. Érződött, hogy nagy, de pontosan mekkora? Pontosan kiket mozgat meg, kik ülnek be rá, és ugyan miért? A 2020-as évekre meglepő trend kezdett el mutatkozni, a nagy moziláncok minden korábbinál nagyobb magabiztossággal hoztak nekünk animéket, mint a Chainsaw Mant, és a Demon Slayer Kimetsu no Yaibát tavaly szeptemberben, utóbbit rögtön az első hétvégéjén 25 ezren nézték meg, többen, mint a filmsorozat előző részét összesen.

A Sony Pictures Television megbízásából végzett kutatást a lengyel központú Zymetria, akik 2024 októbere és decembere között, országonként ötszáz, 18-59 év közötti embert kérdeztek ki idehaza és a környező országokban az animékről. A céljuk az volt, hogy Magyarországon is kiderítsék, kik rajonganak ezért a médiumért, mit gondolnak a japán stílusú animációról, és mi teszi a nézők számára az animét vonzóvá.

A globális költés az animékre az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt, ergo a nagy márkák látják, hogy egyre növekedő a piaca ennek a zsánernek, 2023-ban 14 milliárd dollárt fektettek bele, 2024-ben már ennek a dupláját, 28 milliárdot, 2030-ra pedig akkora erősödést jósolnak a szórakoztatóipari ágazatnak, hogy a piac négyszereződhet, és világszerte már 60 milliárd dollárt fognak fektetni a márkák a japán animációba. Ami különösképpen érdekes, hogy most már az anime nem japán belügy, Japánon és Kínán kívül 1,5 milliárdan érdeklődnek iránta, és a nagy közönségtalálkozókra Tokión kívül is óriási kedvvel járnak az emberek. Los Angelesben 100 ezernél több látogatót képes egy-egy ilyen expo bevonzani, míg Párizsban ez a szám simán 250 ezer fölé mehet.

Amit a számokból le lehet szűrni, az az, hogy az anime mára ott tart, ahol tíz éve még a Marvel tartott, s bőven nem szubkultúráról beszélhetünk, az anime belépett a popkultúrába, mégpedig megkerülhetetlenül: 2018-ban az emberek 21 százaléka érdeklődött iránta Közép-Kelet-Európában, addig 2025-re ez az arány felugrott 32 százalékra.

Kézzel foghatóan tarol idehaza az anime

Bár a streaming-szolgáltatók nem adnak ki nézettségi adatokat, a saját szemünkkel láthatjuk, hogy a manga és anime kötődésű alkotások is tarolnak, az élőszereplős One Piece-sorozat a Netflixen elfoglalta az első helyet Magyarország mellett Csehországban, Romániában és számos európai országban. Az ilyen jellegű feldolgozások közül az egyik, ha nem a legjobban várt folytatás a One Piece-é, amely nyilván visszatér a második évadával.

A kutatás egyik legérdekesebb kérdése, amelyet meg is válaszolnak, hogy vajon a magyarok hány százaléka tudja kapásból, hogy mi az az anime. Magyarázni kell-e az embereknek, hogy hát, ez japán animáció, vagy sem. A Sony által megbízott kutatók arra jutottak, hogy az emberek mostanra nagyon is tisztában vannak vele, hogy eszik-e vagy isszák az animét,

Magyarországon a 95 százalék tudja, mi az anime.

És csak a hab a tortán, hogy idehaza a 34 százalék, vagyis minden harmadik anime-ismerő vallja magát rajongónak. Röviden azt lehet ebből kihámozni, hogy aki belenéz, jó eséllyel meg is fogja a médium.

Hogy miért szeretik az animéket, a legtöbben úgy fogalmaztak, a japán animációt találják személy szerint a legszórakoztatóbbnak, de az eszképizmus, a szürke hétköznapok elől való menekülés, és a remek történetmesélési húzások is ott voltak a megkérdezettek három legfőbb indoka között.

Nyilván az sem árt, hogy a számos, esetenként több száz, ezer füzetnyi hosszúságú mangák, melyek sokszor az anime sorozatok alapját adják, rendkívül egyedi hangvételt ütnek meg, de a teljesen eredeti ötleten alapuló animék esztétikája is könnyen felismerhető, az írásuk csavaros és gazdag, részletesen kidolgozott világokat ismertetnek meg velünk, olyan szerethető karakterek szemével láttatva, mint Monkey D. Luffy, de sorolhatnám napestig Son Goku, Ash Ketchum mind ikonikus karakterek, akikkel nagyon könnyű azonosulni.

Animét nézni több, mint szórakozás. Közösségi élmény

Azzal kapcsolatban, hogy a mozi miért létezik még, van-e rá szükség ebben a streaming-korszakban, a többség úgy szokott érvelni, hogy persze, elvégre összegyűlni a nagyvászon előtt amolyan közösségi élmény. Együtt sírhatnak-nevethetnek az emberek, és az anime iránti rajongásban ugyanez megvan, a kutatásban résztvevők kiemelték, hogy túlmutat a rajongásuk a tévén, a mozin, úgy érezhetik, hogy közösséghez tartoznak, és amikor az ember megnézi az évi több alkalommal megrendezett Mondocon képeket, akkor el is hiszem ezt. Nem kell világszinten gondolkozni, idehaza is akadnak lehetőségek rá, hogy az anime-fanok beöltözzenek a kedvenceiknek, együtt nézzék azokat az animéket, amelyekért lelkesednek. S ezek a helyi expók is bőven jó helyszínt szolgáltatnak az ehhez hasonló barátkozásra. A kutatásban résztvevő magyarok 88 százaléka hajlik is rá, hogy elmenjen ilyen jellegű eseményre, míg a 75 százalék örülne, ha az anime még populárisabb, még mainstreamebb lenne, még a mostani szintnél is.

A cinefilek nagy része – érthető módon – szörnyülködik, amikor azt látja, hogy a nagyobb blockbustereket vannak, akik képesek akár telefonon is nézni. Ez egy Oppenheimernél valóban necces lehet, ám az anime-rajongók láthatóan nem korlátozzák már le magukat sehogy sem. Idehaza az 52 százalékuk okostelefonon fogyaszt ilyen jellegű tartalmat, míg tévén és laptopon ehhez képest 45 és 42 százalékuk néz animét. Mindez mutatja, hogy bárhol, bármikor képesek a rajongók odaülni, hogy szórakozzanak egy kicsit, a megkérdezett magyarok 49 százaléka úgy fogalmazott, heti jelleggel néznek japán animációt.

Az idősebb anime-rajongókat erősen mozgatja a nosztalgia

A Sony által megbízott Zymetria felméréséből kiderül, a megkérdezettek 50 százaléka már 15 éves kora előtt, vagyis tinédzserként, nagyon fiatalon rátalált az animékre. Ők jellemzően a későbbiekben is kitartanak a japán animációk mellett, mert nosztalgiát éreznek film és sorozatnézés közben. Legfőképp egyébiránt a 18-34 évesek számítanak az első számú célközönségnek, a 35-49 évesek követik őket szorosan, vagyis nem csupán a Z-generáció érdeklődik az anime iránt, a már említett nosztalgia valóban erőteljes faktor jelen esetben.

Na, és hogy kiknek szólnak az animék? Gyerekeknek és felnőtteknek is, ahogy a LEGO-n ráírják a dobozra, hogy 99 éves korig, úgy ebben az esetben is a rajongók azt vallják, egyáltalán nincsen korhoz kötve, ki élvezi az animéket. Szabad a pálya mindenkinek.

Kérdés mindig, hogy vajon az egyes médiumok rajongói mennyire fizetésképesek, és egyáltalán hajlandóak-e kedvenceikért pénzt kiadni. A megkérdezettek 33 százaléka mondta azt a magyarok közül, hogy fizetne a hozzáférésért. Legfőképpen akkor, ha az adott platform olyan tartalmakat kínál, amelyek máshol nem elérhetőek. Az exkluzivitás kulcsfaktor napjainkban, a kizárólagosság pedig láthatóan új nézőket vonzhat be az egyes streaming-szolgáltatásoknak.

A magyar válaszadók, mint kiderült, ugyancsak imádják a sci-fiket, fantasykat, horrorokat, thrillereket, még az akciófilmeket is. Ergo az anime-rajongók láthatóan nyitottak, a médium sokszínűsége sok mindent láttak már, nem zárkóznak el más jellegű alkotásoktól sem, és tekintve, hogy a japán animációk ennyire sokszínűek, a nézőket kíváncsivá teszik, hogy másfelé is kacsintgassanak.

 

• anime
• videójáték
• Japán