MENÜ
2021. árpilis 17.
Rudolf
A sportvilág legmenőbb női

A sportvilág legmenőbb női

eurosport.hosszabbitas.hu

Nők, akik évtizedek óta feszegetik a határokat és próbálják megváltoztatni az emberek hozzáállását.

Az Olympic Channel számtalan olyan ismert, és kevésbé ismert történetet mutat be nekünk, amivel kicsit közelebb hozza a modern olimpiai mozgalom egyik kiemelt célkitűzését – a nemek közötti egyenlőséget –, és azt, a sokszor inkább akadálypályára hasonlító utat, amivel eljutottunk a csupa férfiakból álló olimpiáktól például a 2018-as nyári ifjúsági olimpiai játékokig.

Akkor, azaz lassan három éve Buenos Aires azzal írt történelmet, hogy először szerepelt azonos számú (1893) versenyző a férfiaknál és a nőknél egy olyan világeseményen, ahol több sportágban egyszerre versenyeznek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerint „a sport az egyik leghatékonyabb platform a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, valamint a lányok és a nők társadalmi szerepének megerősítésére”, azonban a nyári olimpiai játékok esetében még kicsit más a helyzet.

Sokan és sokat tettek már azért, hogy idáig eljussunk, az ő történeteiket megismerve látszik igazán, hogy a diszkrimináció mekkora teher volt a sportban (is), és hogy a nyomait még néha most is magunkon viseljük. Lássunk néhányat közülük.

"Sokkal jobb lenne, ha ő meg a fajtája otthon maradna"

Babe Didrikson Zaharias norvég bevándorlók gyermekeként született 1911-ben, Texasban. 1932-es Los Angeles-i olimpiai előtt az amatőr atlétikai bajnokságon hat versenyt nyert meg, megdöntve négy világcsúcsot. Mivel a nők csak három versenyszámban indulhattak az olimpián, ott nem tarolhatott ekkorát, de cserébe megnyerte a 80 méteres gátfutást (világcsúccsal), és hazavitte a gerelyhajító aranyat és a magasugró ezüstöt is. Még most is ő az egyetlen sportoló (a nők és a férfiak között is), aki egyéniben tudott futó, ugró- és dobószámban is olimpiai érmet nyerni.

Az olimpia után kosárlabdával, baseballal és golffal is foglalkozott, méghozzá elég magas szinten, 1938-ban a férfiak között indult el a PGA Tour Los Angeles-i versenyén, de aztán egészen 2003-ig kellett várni, hogy valaki kövesse a példáját. Mivel a férfiak nem nézték jó szemmel, hogy "betolakodott" a sportjukba, alapítóként közreműködött a női sorozat (LPGA) létrehozásában, és a 48 profi győzelmével azóta is a legjobb golfozók között tartják számon.

1953-ban vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, de egy hónappal azután, hogy eltávolították a daganatot, már újra versenyzett, sőt, meg is nyerte az 1954-es US Opent. Nem szerették túlságosan, amellett, hogy állítólag elég arrogáns volt, rengeteg kritikát kapott amiatt, hogy nőként a sportban próbál érvényesülni.

„Sokkal jobb lenne, ha ő meg a fajtája otthon maradna, kicsinosítaná magát és várná, hogy megszólaljon a telefon” – mondta róla Joe Williams, sportújságíró.
Köszi, Joe. Babe Didrikson öröksége azonban inspiráció volt számos női sportolónak, akik követték, köztük a távolugró olimpikonnak, Jackie Joyner-Kersee-nek, aki a Sports Illustrated szerint a huszadik század legnagyobb női atlétája lett, leszorítva Didriksont a második helyre.

„Képes volt megmutatni, hogy ha kosárlabdában akart szupersztár lenni, az lett. Ha golfban akart szupersztár lenni, az lett. Ha atlétikában akart szupersztár lenni, az se számított.” – mondta róla Joyner-Kersee az ESPN-nek.