MENÜ
2024. július 16.
Valter
„A sportban megtanulsz kussolni

„A sportban megtanulsz kussolni"– Kozák Danuta kiállása

hvg.hu / Vándor Éva

Kozák Danuta kiállása nemcsak az olimpiának, hanem a jövő generációinak is szól.

Az edzői visszaélés nemcsak egy sportoló teljesítményére van hatással, hanem a mentális egészségére is. Minél több sportoló hozza be a témát a közbeszédbe, és veszi rá a környezetet – a szövetségeket, a klubokat, az edzőtársadalmat – a cselekvésre, annál inkább beszűkül a tere a visszaéléseknek.

Egy masszázságyon feküdni eleve kiszolgáltatott állapot, és nagyfokú bizalmat feltételez. Kozák Danuta egy ilyen helyzetben tapasztalta meg egy „erősen befolyásolt” állapotban lévő edző verbális molesztálását és sértegetését. A hatszoros olimpiai, tizenötszörös világ- és tizenhétszeres Európa-bajnok kajakozó egy csütörtöki Facebook-posztban számolt be erről az esetről. „Lehajtott fejjel, védekezésképtelen pózban kell eltűrnöm a megaláztatásokat. Szerencsére ebben jó vagyok, a sportban megtanulsz kussolni is. Megtanítanak – írta Kozák, megosztva a vívódásait is. – Persze eljön az idő, amikor felteszed magadnak a kérdést, hogy kell-e ez neked? De vannak céljaid, vannak kötelezettségeid, soha nem adtál fel semmit, miért most kezdenéd el? Egy eltorzul személyiségű, évtizedek óta súlyos beteg miatt? Nevetséges lenne.”

Edző és sportoló kapcsolata rengeteg kontextusban megjelenhet, és ennek megismerése és kutatása hatalmas részét képezi a sportpszichológia tudásanyagának. A közös munka jellegéből adódóan a hatékony edző-sportoló kapcsolat sokszor túlmutat a szakmai oldalon, szükséges hozzá az emberi oldal közelsége is, miközben a kötődés mellett itt erőteljesen megjelenik a teljesítményigény és elvárás – magyarázza a hvg.hu-nak a hamarosan megjelenő Sportpszichológia című könyv két szerzője, Dr. Kovács Krisztina és Dr. Gyömbér Noémi. „Ha az edző-sportoló kapcsolatban felmerül a visszaélés gyanúja, az nemcsak a sportoló teljesítményére lehet hatással, hanem a mentális egészségére is” – mondják a szakértők, hozzátéve, hogy ilyenkor bizonyos szinten a többi sportolót is érinteni fogja a jelenség, és az egész szakmai stábra kihatással lesz.

Kozák Danuta a bejegyzésében később meg is nevezte az edzőt. Mint írta: „Csipes Ferenc kb. 3 hete bomlasztja és idegeli a tájékoztatót megnyert csapathajók versenyzőit, beleértve a sajátjait és a saját lányát is.” Bár a bejegyzése végén még szkeptikusan vetette fel az ügy kivizsgálását, az szokatlanul gyorsan eszkalálódott: sportfegyelmi eljárás indult az edző ellen, amelynek lezárásáig Csipes Ferencet ideiglenesen felfüggesztették az edzői tevékenység alól. A Budapest Honvéd Sportegyesületet ügyvezető elnöke, Gergely István a 24.hu-nak azt mondta: „Természetesen együttműködünk a Magyar Kajak-kenu Szövetséggel, mert ez nem csak Honvéd-ügy, hanem a közelgő olimpia miatt a teljes magyar kajak-kenu sport ügye.”

A gyors lépésben talán benne van egyfajta lassú paradigmaváltás is, tíz évvel ezelőtt azonban egy hasonló kiállás még egészen más reakciót váltott ki: amikor Szepesi Nikolett a 2013-ban megjelent könyvében uszodai atrocitásokról, edzői bántalmazásról és masszőri molesztálásról számolt be, sokan nem hittek neki.

Kozák Danuta a bejegyzésében is utal arra, hogy 37 évesen hajt az olimpiáért, ami azt is jelenti, hogy az eredményei mellett rengeteg tapasztalattal és tudással rendelkezik, jól ismeri azt a közeget, amelyben dolgozik. A sportpszichológusok szerint az évek múlásával egy sportoló egyre tisztábban látja a saját határait, értékeit és igényeit, és az edző-sportoló kapcsolat is sokszor egyfajta sajátos együttműködés irányába tolódik el. „A sportolói identitás fiatalon még egy nagyon érzékeny terület, ingatag és bizony pontosan ezért az edző hozzáállása, kommunikációja nagy jelentőséggel bír arra vonatkozóan, hogy a sportoló mennyire érzi magát értékesnek.”

Azok a sportolók, akik hangot adtak a közegükben tapasztalt visszaéléseknek, már több éves, évtizedes karrierrel a hátuk mögött, vagy épp a visszavonulásuk után tették ezt, ami a fentiek fényében nem lehet véletlen. Ahogy a szakértők is mondják: az edző a karrierje elején járó sportoló számára olyan referenciaszemély, akivel szemben megvan a hierarchia és akitől függ.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet olyan feltételeket teremteni a felkészülés során, hogy a sportoló eléggé biztonságban érezze magát ahhoz, hogy a visszaéléseket szóvá tegye, a szakértők a környezet fontosságát emelik ki: „Sok esetben csak az edző és a sportoló kerül fókuszba, ugyanakkor fontos tudni, hogy minden esetben van valamilyen »hátország«. Az egyesület, a szövetség, a sportolót körülvevő szakemberek, és az általuk képviselt értékek, valamint a szervezeti kultúra, amelyhez hozzátartozik az az etikai hitvallás, hogy melyek a »vörös zónák«. Amennyiben a sportoló észleli a környezetében a következetességet, a képviselt értékek melletti kiállást, úgy vélhetően saját értékesség és hatékonyságérzete is fejlődni fog. Valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni, más sportolók kiállását, mely példaként szolgálhat a fiatalok számára.”

Kozák Danuta nyilvános szakítása és kiállása nem példa nélküli, mint ahogy nem ez az első alkalom, hogy egy sportoló megkongatja a vészharangot, és az aranyérmek, a sportsikerek mögötti olykor sötét valóságra hívja fel a figyelmet.

Tíz évvel ezelőtt Cseh László azért szakított a felkészülését irányító Turi Györggyel, mert az edzési módszere mentális sérüléseket okozott neki, igaz, ez csak később tudatosult benne. „Mert amikor eljöttem Turitól, és ide kerültem Törökbálintra, ebbe a remek uszodába, közösségbe, kiütköztek azok a traumák, amiket a hosszú évek alatt elszenvedtem és bennem ragadtak, mert magamba zártam” – vallotta meg egy 2021-es interjúban. „Hogy nem mosolyogva jártam edzésre, hanem letörten. Nem azért, mert nem akartam edzeni, hanem azért, mert megszoktam, hogy az edzés az valami olyan dolog, amit nem feltétlenül lehet maradéktalanul végrehajtani. A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppenhogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk. Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt. Ez többször el is hangzott az edző szájából. 29 évesen Plagányi Zsoltnál tanultam meg, hogy előfordul, hogy nem úgy megy egy edzés, ahogy azt eltervezzük, de attól még nem dől össze a világ, az nem tragédia” – mondta a 24.hu-nak.

Az úszás azért is került reflektorfénybe, mert Cseh László nyilatkozatai után több többek között Kozma Dominik, Kiss Noémi író, Egerszegi Krisztina edzőtársa, illetve Dara Eszter is arról beszélt: a bántalmazás, a lelki terror alkalmazása is része volt Turi György úszóedzői módszereinek.

De tavaly a korábbi Európa-bajnok műkorcsolyázó Sebestyén Júlia edzői módszerei jutottak el a fegyelmi eljárásig, miután több szülő is bepanaszolta a szövetségnél, sőt kiskorú veszélyeztetése miatt rendőrségi nyomozás is indult. A szülők nemcsak a szakmai módszereit, hanem az emberi magatartását is kifogásolták, és bár Sebestyén tagadta a vádakat, több versenyzője is elhagyta.

Dr. Lénárt Ágota, a Testnevelési Egyetem egyetemi docense Csisztu Zsuzsa podcastjában beszélt arról, hogy sok sportszakember és edző még ma is úgy gondolja, hogy „az eredmény csak veréssel, megaláztatással érhető el, és hogy le kell rombolni a versenyző személyiségét ahhoz, hogy újra föl tudjuk építeni”.

A testi fenyítés és a lelki terror mint edzésmódszer hozhat ugyan esetleges eredményeket, de ahogy Cseh László is fogalmazott, ezeket a sikereket elhomályosítja a veszteség: „Ma már látom, atombombával próbáltunk egy verebet eltalálni. Rohadt sokat úsztunk, és abból a végén valakiből csak kijött az eredmény. Ám mindezt hatalmas veszteség árán érte el. Rengeteg olyan úszótársam volt, aki ifi korában szárnyalt, de mire felnőtté vált, kiégett, nem tudott eredményt elérni, ezért onnan kezdve nem is támogatták úgy, mint korábban.”

A veszteség pedig olykor tragédiába fordul. Dél-Koreában például négy évvel ezelőtt edzőinek fizikai és verbális bántalmazása miatt lett öngyilkos egy 22 éves dél-koreai női triatlonos.

Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, a kegyetlen edzésmódszerek és a poroszos szigor évtizedeken át volt az ifjú tehetségek felkészülésének alapja. A Sportpszichológia szerzői megerősítik, hogy az edzői visszaélések esetében is létezik egyfajta generációkon átívelő hatás, az edzői mintáknak egyrészt van egy tudattalan lenyomata, amelyhez hozzájárulhatnak a korábban megélt tapasztalatok, és megfigyelés útján is beépülhetnek, így aztán a később edzővé váló sportoló akaratlanul is magával hordozhatja ezeket a mintázatokat. A változás kulcsa az edzői önismeret lehet – mondják a szakértők. Egyrészt a mintázatok felismerése, majd azok átdolgozása, mindezt pedig a szakmai felkészültség fontos részének tekintik.

Ez már csak azért is nagyon fontos, mert az edzői viselkedés csomagját sokáig cipelhetik magukkal a sportolók. „A hosszútávú visszaélések hatására egy sportoló önértékelése csökkenhet, szorongása és negatív érzései felerősödhetnek, növeli az esélyét annak, hogy a sportoló lemorzsolódik, de a sérülésekkel és evészavarokkal is kapcsolatba hozták a problémát. A sporton kívüli életre is hatással lehet, előfordulhat, hogy ennek hatására a sportoló szociálisan izolálódik, és ha a teljesítményére is negatív hatással van mindez, akkor az anyagi megélhetősége is bizonytalanabbá válhat” – magyarázza Kovács Krisztina és Gyömbér Noémi.

A sportolói karrier élményei és traumái pedig a visszavonulás után is komoly terhet jelenthetnek. Ahogy a szakértők magyarázzák: „A visszavonulás már önmagában egy kifejezetten nehéz korszaka a sportolói pályafutásnak, új szerepek alakulnak, megjelenik a hogyan tovább érzés, megváltoznak a célok és a napirend, stb., a legnehezebb viszont az, hogy új alapokra helyeződik az identitás. A sportoló »számot vet« sportkarrierjével, és igen, a feldolgozatlan traumák, a kimondott vagy ki nem mondott »szavak« nehéz béklyóként kísérhetik a lezárás és átalakulás folyamatát. Fontos megkeresni, hogy az adott sportoló hogyan és milyen formában tudja ezeket »kidolgozni« magából, sok esetben érdemes segítséget kérni szakembertől.”