Tam_Bau
MENÜ
2022. január 28.
Károly, Karola
A helyi hagyományok zöldíthetik a modern építészetet

A helyi hagyományok zöldíthetik a modern építészetet

g7.hu

Az éves szén-dioxid kibocsátás 40 százalékáért az épületek felelősek.

Ebből 28 százalék a működésből fakad, a maradék pedig az új építkezések és az ehhez szükséges alapanyagok kibocsátásából. Egyre elterjedtebb nézet az építészek között, hogy a klímavédelem érdekében vissza kellene térni a hagyományos építészethez, ami a helyi igényeknek leginkább megfelel.

Míg viszonylag újkeletű szokás, hogy mindenhol ugyanolyan típusú irodák, bevásárlóközpontok és lakóépületek épülnek, a 20. század előtt sokkal inkább építkeztek – szó szerint – a helyi hagyományokra. Amerikában például már majdnem ezer éve elterjedtek a a vastag falú sziklaházak, amelyek az extrém melegtől és hidegtől is egyaránt megvédik a lakókat.

A másik amerikai példa, hogy az Egyesült Államok déli részén nagy belmagasságú épületeket építenek, hogy a hő fel tudjon szállni, és a lenti lakótérben kellemesebb legyen a klíma.

Ezekre építkezve az újépítésű épületek is jobban ellen tudnának állni az időjárás viszontagságainak. Abu Dhabiban a 2021-ben átadott Al-Bahar tornyok például sokat átemeltek a helyi hagyományos építészetből, hogy a hőséggel szemben ellenállóbbak legyenek.

A díszítés funkciója, hogy a bejutó fényt megszűrje és a levegő páratartalmát csökkentse, nagy ablakok pedig főleg az északi oldalon vannak.

Persze a klímaváltozással együtt az időjárási nehézségek is változhatnak, viszont arra is van példa, hogy a helyi építészet jól tud ehhez alkalmazkodni. Kínában egy kutatás a 8. és 18. század közötti épületeket vizsgálta, és arra jutott, hogy bár ugyanazt az építészeti stílust alkalmazták, a tetők meredeksége alkalmazkodott az időjáráshoz. Amikor hidegebb volt és nagyobb eséllyel esett nagy mennyiségű hó, akkor jellemzően meredekebb tetőket építettek, hogy a hó ne maradjon meg a tetőn és ne szakadjon be.

A másik fontos eleme a helyi szokások felelevenítésének, hogy helyi alapanyagot használnak. Angliában például nem éri meg importált fát használni, mivel a helyi faanyag sokkal jobban alkalmazkodott a helyi esős időjáráshoz, ezért épületekbe beépítve is ellenállóbb lesz.

Az idén megrendezett építészeti világkongresszuson az egyik fő felszólaló, Anna Heringer amellett érvelt, hogy az agyag lehet a fenntartható építészet alapköve.

Az agyag mindenhol megtalálható, évezredek óta használják építkezéshez, nem káros még belélegezve sem, és remek hang-, illetve hőszigetelést biztosít az épületeknek. Ráadásul mivel helyi alapanyag, ezért nem kell szállítani és újrahasznosítható is, ami szintén rengeteg kibocsátást megspórol és fenntarthatóbbá teszi.

Egy agyagból épített ház mindössze 1 százalékát használja fel egy beton- vagy téglaépület anyagigényének.

Ráadásul mivel mindenhol viszonylag könnyen elérhető, ezért nem számít drága alapanyagnak, így a szegényebbek lakhatását is megoldhatja. Magyarországon ehhez hasonlóak a vályogházak, amelyek többek között agyagból készültek és a hazai Környezettudatos Építők Szervezete szerint is egészséges és fenntartható épületek.

Fontos, hogy az épületek ne legyenek indokolatlanul és öncélúan összetettek. Új épületek építésénél elsődlegesen a funkcióra kellene helyezni a hangsúlyt, amit kiegészít a díszítés, de nem úgy, hogy környezetterhelő alapanyagok felhasználásával a használhatóság kárára torzítják el az épületeket, hanem éppen hogy támogatva azt, ahogy ez az Al-Bahar tornyok esetében is történt.

Összességében tehát a klímavédelem szempontjából érdemes visszanyúlni a hagyományokhoz az építészeti stílus és az alapanyagok terén is, ha olyan épületeket szeretnénk, amelyek ellenállnak a helyi klímának és nem gyorsítják a klímaváltozást.