MENÜ
2021. november 30.
András, Andor
A háromszoros olimpiai bajnok: „Mr. Kard

A háromszoros olimpiai bajnok: „Mr. Kard" helyett jobban szereti, ha Áronnak szólítják

telex.hu

Tizenhat olimpiai asszót zsinórban megvívni vereség nélkül kivételes bravúr.

Szilágyi Áron 2020 márciusában érezte úgy, hogy élete formájában van, a koronavírus pedig éppen akkor helyezte háttérbe a sportot. A már háromszoros olimpiai bajnok formája továbbra is pompás, erről a tokiói olimpián győződhetett meg mindenki, aki az útjába került, és aki szurkolt neki.

Tizenhat olimpiai asszót zsinórban megvívni vereség nélkül kivételes bravúr, és még ennél is fontosabb, hogy Szilágyi Áron ezzel nyerte meg harmadik olimpiai aranyát. Utoljára még 2008-ban, Pekingben kapott ki, ahová érettségi után, és egykori mesterét, Gerevich Györgyöt gyászolva utazott.

Volt a kardvívás történetében korábban öt olyan vívó, aki duplázni tudott olimpián, neki sikerült először a triplázás.

Még egy viszonyítási pont, milyen nehéz egyéni sportban a triplázás, a csúcson maradás: a magyar sportban Papp László (1948-1956) és Egerszegi Krisztina (1988-1996) volt képes erre. (A kajakos Kozák Danuta csatlakozhat hozzájuk majd augusztusban a tokiói olimpián.)

Szilágyi a sportágban elfoglalt tekintélyéről nagyon sokat elárult az, hogy a születésnapját ünneplő ezüstérmes olasz Samele milyen őszinte, szinte gyermeki tapssal köszöntötte, amikor odaült ahhoz az asztalhoz, ahol a győztest köszöntették. Nem volt megjátszott a taps, látszott benne az áhítat. Az elismerés nemcsak az olasz részéről volt meg, hanem a korábbi legyőzöttek is úgy mentek oda hozzá gratulálni, mint ahogy egy utolérhetetlen klasszisnak szoktak. Az elődöntőben vereséget szenvedő grúz, Bazadze duzzogott csak, aki nagyon dühösen vonult le a pástról, az edzője az öltöző előtt is mutogatta a telefonján a felvételt a mindent eldöntő tusról, hogy mekkora félreértés történt, azt nem a magyar vívó adta, hanem történetesen az ő tanítványa.

Mondtam is félig viccesen a 31 éves Szilágyinak, hogy mindhárom olimpiai döntője izgalommentesre sikeredett. „Sajnálom, hogy ezt az igényt nem tudtam kielégíteni, és magabiztosan nyertem, de aki izgalomra vágyott, kapott egy jó adaggal az elődöntőben. Elnézést, hogy az izgalmakat megspóroltam.

Ha izgalomra vágyakozom, majd én is visszanézem az elődöntőt, mert bevallhatom így négyszemközt, hogy 13-13-nál egy kicsit én is izgultam.

Akkor váratlant kellett húzni, mert az ellenfelemnek nagy napja volt, flow-ba került, ahogy én kilenc éve. Bejött a nem megszokott megoldás, és megnyertem.”

Mivel még nagyon friss volt az emlék, még nem rakta össze magában az egész nap történéseit, de biztosan talál majd jó sok hibát benne.

2012-ben Londonban olyan napja volt, hogy minden összejött. Akkori edzője, Somlai Béla úgy fogalmazott, lebegett a páston. 2016-ban az a vívása már nem lett volna elég. Elismerte, sokat lehet és kell is majd a három győzelem közötti hasonlóságokat, különbségeket elemezni. Egy biztos, amikor szorult helyzetben volt, akkor rendre jól döntött Londonban, Rióban és Tokióban, és utána sikerült neki a fordítás. Mindig volt egy olyan asszó, ahol bajba került, de mindig talpra tudott belőle állni.

Az olimpiához szükséges kvalitások

„Biztosan nehéz esélyesként versenyezni, de egy olimpián mindenhogy nehéz, elég csak végignézni, mennyi váratlan eredmény született. Egy olimpiához más kvalitások kellenek, mint egy másik versenyhez. Öt asszóra készültem, mind az öt összejött. Egy világbajnokságon hétszer kell nyerni, az olimpia könnyebb verseny. Az asszók előtt a csapattársam, Gémesi Csanád nagyon sokat segített a bemelegítésnél. Hálás is vagyok neki, hogy vállalta ezt a szerepet” – állapította meg Szilágyi.

Szilágyi Londonban a csörték között megnézte az ellenfeleit, minden percet kihasznált az analízisre, történt-e valamilyen váratlan, mutatott-e be a riválisa egy addig nem látott, extra akciót. Most már rutinosabb, mindenkiről van a fejében egy kép, és a döntőig többször kiemelte, hogy saját magára kell figyelnie, önmagát kell olyan állapotba hozni, hogy a legjobbját tudja adni. Az iráni Pakdaman ellen ugyanazt az akciót kellett megcsinálnia vagy tízszer, de ezt a fajta monotóniát is jól tűrte, nem kezdett el kombinálni, hogy váltson esetleg, és az egyenes vágás helyet egy másikkal próbálkozzon.

Amikor a kvalitásokról beszélünk, ez is igen fontos, mert ebből a mezőnyből vívni mindenki tud, még ha nincs is mindenkinek olyan sebessége, gondolatolvasó képessége, lazasága, mint a magyarnak. És ott van még a nyugodtsága, a legkiélezettebb helyzetben is higgadtan, racionálisan, tiszta fejjel talált megoldást.

„Egy olimpián a harcosság is fontos, itt nem a legparádésabb, tökéletesre cizellált tusok döntenek. Az is számít, ki akarja jobban a sikert. És nyilván van még egy olyan faktor, hogy ebben a mezőnyben csak én voltam bajnok, talán tudom, mi kell hozzá.”

Szilágyi azt tartja magáról, hogy nem őstehetség, ezt most is megerősítette a kérdésemre, miközben a másik oldalon ott van a három olimpiai aranyérem, amiatt legendának titulálják, de már elhangzott a Mr. Kard elnevezés is. Ezeket a jelzőket még szoknia kell, és csak annyit mondott, azt szereti legjobban, ha egyszerűen csak Áronnak szólítják.

„Én tényleg úgy gondolom, hogy nem vagyok zseni. Az őstehetség, az valaki más. A kardvívás rabja vagyok, de láttam magamnál sokkal tehetségesebbeket is. Úgy látszik, és másban vagyok jó.”

Négy = 3+1

Azt is kérdeztem tőle, mi jut eszébe a 178-as számról. Azonnal rávágta, hogy ez volt a magyar sport 178. olimpiai aranyérme. Megnyugtatott, kis fejszámolással azt is ki tudná matekozni, a korábbi aranyai hányadik helyet foglalták el a sorban, elvégre matekszakos volt a Fazekas Gimnáziumban, utána pedig pszichológia szakra járt. A felesége egyébként megjósolta még a kiutazása előtt, hogy meglesz sorrendben a harmadik aranyérem is.

Rióban és az azóta eltelt években nagyon sokat hallotta a kérdést, hogy célba veszi-e a harmadikat, most természetesen a negyedikről kapott sok kérdést, amiket úgy hárított el, hogy vannak még céljai, ki is fogja tűzni maga elé, csak egy kicsit később. Aztán abban maradtunk, hogy lehet három évet várni a negyedikre, de lehet, hogy csak három napot kell, mert azért ott van még a csapatverseny.

„Nagyszerű sportemberek a társaim, Decsi Tamás, Szatmári Andris, Gémesi Csanád. Együtt is szeretnénk bebizonyítani, hogy képesek vagyunk nagy eredményre, de először is Amerikát legyőzni, minden más utána jöhet csak. Nekik az egyéni nem sikerült jól, de van már jó sok érmünk Eb-ről, vb-ről, tudjuk, mi kell ahhoz, hogy jól szerepeljünk, és legyen egy olimpiai is. A négyet felírhatjuk úgy, hogy három plusz egy.”