Kis pénz, kis foci – mondta a legenda szerint Puskás Öcsi. Valami hasonló címmel rukkolt elő segélykiáltással felérő cikkében a Stern című magazin. Kein Geld, kein Gold, hangzik az írás címében, magyarán: Nincs pénz, nincs (nem lesz) arany…

A német sport elképesztő mélyrepülést produkált az elmúlt tíz hónapban. A férfi és a női labdarúgó-világbajnokságon is csúfosan leszerepelt a nemzeti tizenegy, a fukuokai vizes világbajnokságon a medencés számokban egyetlen árva bronzérmet nyertek, a budapesti szabad téri atlétikai világbajnokságin pedig még ennyit sem sikerült.

Mivel a német gazdagság sem túl acélos mostanság, a költségvetés egyensúlyban tartása érdekében megszorításokra készülnek, és a sporttal sem tesznek kivételt.

„Dühít, hogy a sportnak nincs meg az a státusza a társadalomban, ami járna neki” – verte az asztalt képletesen a kenus olimpiai bajnok Ronald Rauhe, a Sporteszköz Kutató és Fejlesztő Intézet (FES) és az Alkalmazott Edzéstudományi Intézet (IAT) sajtótájékoztatóján. Csak ennek a két szervezetnek négymillió eurót (mintegy 1,5 milliárd forint), költségvetésük 19 százalékát kell(ene) megtakarítania 2024-ben. A szakértők attól tartanak, hogy ez további sportsikereket veszélyeztet a jövőben.

Ez nem egy teljesen elrugaszkodott gondolat, hiszen a német élsport masszív lejtmenete a sportolók és a tisztségviselők szempontjából már rég fenyegető méreteket öltött. Ráadásul a 2036-os olimpiai pályázat értelméről és értelmetlenségéről szóló vita közepette a FES és az IAT intézetekben a küszöbön álló megszorítások a technika- és edzéstudományi munkatársak számára fenyegetettséget jelentenek.

„Ha nincsenek meg a megfelelő pénzügyi lehetőségek, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz még a mostani szint tartására is” – figyelmeztetett a négyszeres olimpiai bajnok bobozó Francesco Friedrich, aki hangsúlyozza, hogy a FES szakmai háttere nélkül nem lett volna ilyen sikeres. Különösen fontos a lehetőségek maximális kihasználása, hiszen ma már századmásodperceken múlik a siker vagy balsiker.

A know-how, különösen a technikailag bonyolult eszközökkel végzett sportágakban óriási jelentőségű, s ha kevesebb a pénz, nagyobb az esély, hogy a legkvalifikáltabb munkatársakat a nemzetközi riválisok el tudják csábítani. Ez pedig a 2024-es párizsi nyári játékok hajrájában végzetes csapást mérhet a német sportra.

A sportolók, tudósok és politikusok széles körű támogatottságát élvezve a két tudományos intézet megpróbálja elhárítani a megszorító intézkedéseket. Frank Ullrich, a Bundestag sportbizottságának elnöke reménykedik, pedig mindent egybevetve tíz százalékkal akarja Christian Lindner pénzügyminiszter a büdzsét megkurtítani, 115,7 helyett 105,4 milliárd euróval számol.

„Nagyon keményen fogok lobbizni, hogy elkerüljük ezeket a megszorításokat" – veri a palávert a szociáldemokrata Ullrich, aki szerint – legalábbis a FES és az IAT költségvetése esetében – a kormány kompromisszumkésznek tűnik.

A sportért felelős minisztérium mindenesetre relativizálja a problémákat, szerintük a spórolás a párizsi terveket egyáltalán nem érinti. Azt mondják, azokról már korábban döntés született, mindenki megkapja azt a pénzt, amiben eredetileg megállapodtak.

Rauhe és Friedrich azonban egy másik problémát is lát. Még ha nem is lenne megszorítás, akkor sem tartható fenn a német sport jelenlegi színvonala. A versenytársak ugyanis folyamatosan innovatív megoldásokon dolgoznak. Ők ketten úgy vélik, a pozitív irányú társadalmi fejlődés egyik motorja épp a sport lehet.

Ha hihetünk a FES/IAT szövetség közös elnökének, Martin Engelhardtnak, akkor az élsportba való befektetés nélkül túl magas lesz az a számla, amit majd ki kell fizetnünk.

„Az országunknak, a fiataloknak olyan példaképekre van szükségük, mint a sportolók. Orvosként naponta tapasztalom, mit jelent a sporttevékenység csökkenése, különösen az egészségügyben felmerülő milliárdos nagyságrendű pluszköltségek tekintetében.”

• Németország
• foci
• futball
• sport