Forró sarkvidék: 35 Celsius-fokot mértek Szibériában
Sok észak-sarkvidéki régióban évtizedek óta nem volt olyan meleg, mint idén júliusban.
Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ ERA5-adatbázisa alapján 2026 júliusa az északi-sarkvidék egyik legmelegebb júliusa volt az elmúlt több mint hét évtizedben – számol be az IFLScience. Az információk szerint a 60. északi szélességtől északra fekvő szárazföldi és tengeri területek több mint 70 százalékán az 1991–2020 közötti átlagnál magasabb hőmérsékletet mértek, a térség 12 százalékán pedig a három legmelegebb július egyikét regisztrálták.
A legnagyobb meleget Oroszországban mérték. Kelet-Szibériában, a Léna középső völgyében július 9-én és 10-én is 35 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet, a hónap későbbi részében pedig Nyugat-Oroszországban, Troicko-Pecsorszk térségében is hasonló értéket mértek. Közép-Szibéria Krasznojarszki határterületén 1969 óta nem volt ilyen meleg július.
Az Arktisz egészét tekintve azonban nem mindenhol tombolt forróság. Kanada északi részén, Nunavutban például az átlagosnál hűvösebb idő uralkodott, Alaszka pedig 2011 óta a leghűvösebb júliusát élte át. A Jeges-tenger Svalbardtól északra fekvő része szintén hűvösebb volt a szokásosnál. Eközben a Hudson-öbölben és a Grönlandi-tengeren 1979 óta, a műholdas mérések kezdete óta nem volt ilyen meleg július.
Összességében az északi-sarkvidéki felszíni hőmérséklet szempontjából a 2026-os hónap 1950 óta a harmadik legmelegebb július volt. Az öt legmelegebb év mind 2010 után következett be, ami jól mutatja a térség hosszú távú melegedését. Az Amerikai Meteorológiai Társaság friss klímajelentése szerint 2025 az elmúlt 126 év második legmelegebb sarkvidéki éve volt, miközben a térség felszínközeli léghőmérséklete nagyjából háromszor gyorsabban emelkedik a globális átlagnál.
Ezért kritikus a tengerjég
„Az elmúlt évek kutatásai azt mutatták, hogy a tengerjég elvesztésével kapcsolatos visszacsatolások miatt az Arktisz sokkal gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része, ezért nem meglepő, hogy ilyen magas szélességeken minden idők rekordhőmérsékleteit látjuk” – mondta Alan Gerard meteorológus.
A tengerjég visszaveri a napsugárzás jelentős részét, így hűti a térséget. Ahogy a jég olvad, egyre nagyobb sötét vízfelületek maradnak vissza, amelyek több hőt nyelnek el. Ez tovább melegíti az óceánt, ami újabb jégolvadáshoz vezet, önmagát erősítő folyamatot hozva létre.
A felmelegedés egy másik fontos következménye a szibériai permafroszt olvadása. Ez a tartósan fagyott talaj a világ egyik legnagyobb természetes szénraktára: amikor felenged, a talajban élő mikroorganizmusok a korábban fagyott szerves anyagot szén-dioxiddá és metánná alakítják.
A metán rövidebb ideig marad a légkörben, mint a szén-dioxid, ugyanakkor jóval erősebb üvegházhatású gáz. A forróbb és szárazabb nyarak ráadásul kedveznek a hosszabb ideig tartó szibériai erdőtüzeknek, amelyek közvetlenül is metánt bocsátanak ki, és tovább gyorsítják a permafroszt olvadását.
„Veszélyes időszak ez az éghajlat szempontjából” – mondta Euan Nisbet, a University of London Royal Holloway kutatója. A szakember szerint miközben az emberi eredetű metánemisszió növekedését sikerül lassítani, a természetes rendszerekből származó kibocsátásokkal kapcsolatos visszacsatolások váratlanul erősödnek.
