Egy huszárvágással döntött – fuvarozás után agrárvállalkozás
A vállalkozói létben és az életben is, legfontosabb a kitartás.
Zsók Csaba Attila ezt vallja, a szálkai agrárvállalkozó szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik, mára komplett technológiát épített. Az Év Tolna Vármegyei Vállalkozója díjat kapta meg.
Szinte a díjjal egy időben értesült róla, hogy sikerült elnyernie egy nagyszabású Európai Uniós pályázatot, melynek keretében több száz hektár területet öntözhetővé lehet tenni a legmodernebb technológiával. Egy több éves, már-már reménytelennek tűnő folyamat zárult le. Ezzel hatékonyabb és takarékosabb gazdálkodás valósítható meg, és kivédhetővé válhatnak a szélsőséges időjárás hatásai. Külön öröm számára, hogy fia, Péter vitte végig ezt a projektet, ami a gazdálkodást nagyban segíti a jövőben. Ő közgazdászként vesz részt a vállalkozás munkájában, Kitti lánya pedig agrárvégzettséggel dolgozik.
A családias légkört teremti meg, hogy kolléganőjével, Molnárné Kólya Zsuzsával több mint harminc éve dolgozik együtt. Meggyőződése, hogy a díj nekik, és valamennyi kollégájuknak szól, egyedül nem tudott volna eljutni idáig.
– A vállalkozást 1986 január 2-án kezdtem, szállítmányozással, fuvarozással foglalkoztam – emlékszik vissza a díjazott. – Béreltem a járműveket és mindjárt februárban bejött egy kőkemény tél, mindenem ráment, hogy túléljem, a család segített. Nem adhattam fel, meg kellett mutatnom, hogy talpon tudok maradni. Így is lett, autókat vásároltam, három év után már öt autóm volt, mindent visszaforgattam. A munkák során fedeztem fel egy lehetőséget: autódarukat vásároltam. Ez speciális szakértelmet követelt, de nagy előnyt is jelentett a piacon – emlékezik vissza a vállalkozó, aki a kilencvenes évek végéig csak ezzel a profillal foglalkozott. Meséli, hogy az országos megrendelések miatt reggeltől estig úton volt, ötven körüli járműparkot tartott fenn, közel hatvan alkalmazottal dolgozott. Aztán egy napon döntést hozott: – Egy huszárvágással kiszálltam belőle, egyben eladtam mindent – mondja Zsók Csaba. – Őcsényben és Szálkán földet vásároltam a pénzből és a mezőgazdaságra váltottam. Ez nem volt teljesen ismeretlen, hiszen már korábban vásároltam területeket, Palánkon még agrárképzésen is részt vettem. Először ’93-ban szóltak, hogy Őcsényben van öt hektár terület kárpótlásra, megvettem, aztán még vásároltam hozzá. Akkoriban nem láttam ennek a jelentőségét, csak öt évvel a vásárlás után tudatosult bennem, hogy a földnek van jövője – fogalmaz a díjazott, aki megszerette, és lépésről-lépésre fejlesztette gazdaságát.
Eközben a szenvedélynek is élhetett, több mint negyven éve vannak lovai. Mára az aktív sportolással felhagyott, hobbiszintre építette le a lovas életét. Büszke bukovinai székely gyökereire, imádja a munkáját, és örül annak, hogy az elért eredményeket mások is értékelik.
