A perovszkit szerkezetű anyagok már több mint 100 éve ismertek, de korábban nem gondolták, hogy felhasználhatók napelemekben. Fényelnyelő képességük rendkívül jó, míg egy hagyományos napelemben megközelítőleg száznyolcvan mikron vastagságú szilíciumrétegre van szükség, addig a perovszkit napelembe egy mikronnál vékonyabb filmréteg elegendő ugyanannyi napfény "befogásához".

A mai napelemekben használt domináns anyag, a kristályos szilícium, nem működik olyan jól lámpák alatt, mint a forró nap alatt. Azonban a feltörekvő alternatívák - például a perovszkit napelemek és a festékkel szenzibilizált anyagok - jelentősen hatékonyabbak lehetnek a művilágítás elektromos energiává történő átalakításában. Az olaszországi, német és kolumbiai kutatók egy csoportja, a római Tor Vergata Egyetemen, rugalmas petrovszkit napelemeket fejlesztettek ki kifejezetten beltéri készülékekhez. A legutóbbi tesztekben vékonyrétegű napelemek több mint 20 százalékos energiaátalakítási hatékonyságot nyújtottak 200 lux fényáram alatt, ami az otthonok tipikus megvilágítási képessége.

Ezek az ultravilágító cellák integrálhatók vezeték nélküli termosztátokba, tűzriasztókba, biztonsági kamerákba és más alacsony fogyasztású érzékelőkbe, mint amilyenek a távkapcsolók. Ha ezeket a beltéri napelemeket párosítják az eszközökkel, ez csökkenti vagy akár megszünteti a cserélhető elemek szükségességét. A petrovszkit napelemek lebomlanak, ha azokat nedvességnek, erős hőmérsékletnek, ultraibolya fénynek, oxigénnek és más természeti elemeknek teszik ki, ezért további fejlesztésig ezeket csak beltérben lehet használni.

 

• napelem
• napenergia
• beltér