A kriminalizálás nem csökkenti a szerhasználatot
„Amilyen az ország, olyan a drogtörvénye."
Minden társadalomnak el kell döntenie, hogy a szigor vagy a segítés útját választja – Magyarország a drogfogyasztás büntetése mellett döntött, a gyógyítás helyett a szenvedés útját választotta. Milyen hatásai vannak a kriminalizációnak, és milyen eredményeket értek el azok az országok, amelyek a szerhasználatot nem rendészeti, hanem közegészségügyi problémaként kezelik? Rácz József pszichiáter, addiktológiai szakértő, egyetemi tanár, az MTA doktorának írása.
Bár a drogellenes háborút világszerte évtizedek óta vívják, a kábítószer-használat nem tűnt el – sőt, egyre komplexebb társadalmi és egészségügyi kihívássá vált. Az ENSZ adatai szerint több mint 275 millió ember használt már életében tiltott szert, és az opioidválság, valamint az új pszichoaktív szerek terjedése világszerte fokozza a túladagolások számát.
Miközben egyes országok a szigorú büntetőpolitika útját járják, mások a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre helyezik a hangsúlyt. A fő kérdés: mit kezdjünk azokkal, akik nem árusítanak, csak használnak? Bűnözők ők, akiket büntetni kell – vagy betegek, akiket segíteni érdemes? Vagy egyik sem: ők a rekreációs használók.
A válasz nem csupán jogtechnikai, hanem mélyen társadalmi és morális természetű. Svédország például zéró toleranciát hirdetett meg, ennek ellenére 2022-ben 81 droghaláleset jutott egymillió lakosra. Ezzel szemben Portugália, amely 2001-ben dekriminalizálta a személyes használatot, mindössze hat halálesetet regisztrált ugyanekkora népességre vetítve. A különbség nem pusztán statisztikai: eltérő társadalomszabályozási logika áll mögötte.
Egy másik válasz a kérdésre
Miközben a közéleti viták gyakran leegyszerűsítik a drogfogyasztás kérdését, a tudományos kutatások egészen más képet mutatnak. Az Egyesült Államokban és Európa több országában világosan kirajzolódik: a kriminalizálás nem csökkenti a szerhasználat gyakoriságát, viszont jelentősen hozzájárul a marginalizációhoz, a börtönnépesség növekedéséhez és a halálos túladagolásokhoz. Egy 2022-es amerikai kutatás szerint a droghasználat miatti rendőri kontaktust követően nő az esélye annak, hogy az érintett személy visszaesik, újra börtönbe kerül, vagy akár végzetes túladagolást szenved el.
A hagyományos rendészeti modell, amely a kábítószer-fogyasztót bűnözőként kezeli, hosszú távon tehát nemhogy nem oldja meg a problémát, hanem erősíti azt. A rendőrségi és büntető igazságszolgáltatási erőforrások lekötése gyakran elvonja a figyelmet a valódi megoldásokról: a megelőzésről, a terápiáról, a közösségi támogatásról.
Ezzel szemben a dekriminalizációs modellek – például Portugáliáé – nem azt jelentik, hogy a társadalom elfogadja a drogfogyasztást, hanem azt, hogy másképp próbál választ adni rá. A portugál példa azt mutatja, ha a szerhasználó nem a rendőrséggel, hanem egy egészségügyi és szociális bizottsággal találkozik, nagyobb eséllyel kerül terápiába, és kisebb az esélye a visszaesésnek vagy a halálozásnak.
