Akkumulátorgyár-ország bő 10 éve önti a pénzt a nagy növekedési potenciállal rendelkező technológiai cégekbe, mégis kevés a sikertörténet. Régiós szinten is a középmezőnyben vagyunk, ha a minőségi és nemcsak a mennyiségi adatokat nézzük. Pedig a globális jógyakorlatok ismertek, egy részük átültetésére mintha lenne is szándék. A magyar gazdaságpolitika azonban sok ponton ütközik azzal, ami egy erős startupökoszisztémához szükséges. Arról nem is beszélve, hogy az EU legkorruptabb államából kellene világhódító cégeket építeni.

„AGDP-ben plusz 1 százalékot jelentene, ha a németországi startupökoszisztémához viszonyított lemaradásunk 40-60 százalékát ledolgoznánk” – ez az egyik legerősebb érv amellett, hogy miért érdemes egy adott gazdaság startupökoszisztémáját minél alaposabban feltérképezni. A McKinsey eheti sajtóeseményén Jánoskuti Levente, a tanácsadócég irodavezető partner ismertette az friss kutatásuk egyik legerősebb megállapítását.

Mennyiségi mutatókban Magyarország régiós szinten is kiemelkedik, „minőségi mutatókban” azonban már bőven van lemaradás – lényegében így foglalható össze a magyar ökoszisztéma állapotát felmérő riport. Az állami és EU-s forrásoknak köszönhetően Magyarország kiemelkedő a kockázatitőkében, rengeteg forrás áll még most is rendelkezésre. Csakhogy a régión belül is a középmezőnyben vagyunk, ha az összes mutatót mélyebben elemezzük.

A McKinsey hét erőforrást és környezeti tényezőt vizsgált meg, hogy képet kapjon a magyar piac állapotáról. Nézzük, mik ezek, illetve, hogy nagyjából mi mondható el róluk (aztán megnézzük, mire jutottak a tanulmány szerzői):

egyszerű cégalapítás és tőkebevonás: kevésbé standardizált, mint az angolszász jogban, a külföldi befektetőknek nem komfortos, inkább versenyhátrány; az alapítók 25 százaléka már külföldön jegyzi be a cégét, a befektetők csupán 16 százaléka külföldi a magyar startupokban;
képzett munkaerő és utánpótlás: az ún. STEM (science, technology, engineering, and mathematics) területen erős az utánpótlás, információs és kommunikációs technológia területén régiós átlagon felüli a munkavállalók aránya (sok a fejlesztő);
kedvező adókörnyezet alapító- és befektetői szempontból: Európában nálunk jóval kedvezőbb országok is vannak, itt szinte semmilyen adópolitikai ösztönzés nincs, befektetési oldalról sem;
a vállalkozói kultúra erősödésének közvetlen ösztönzése (nők, kisebbségek, középkorúak alapítanának startupokat, de nincs rá lehetőségük, mentorálni kell őket): ebben van előrelépés Magyarországon, de sokan járnak előttünk ebben az EU-ban;
támogatások stratégiailag átgondolt kihelyezése: ezzel sok gond van;
átláthatóság és tudásmegosztás: problémás és korlátos;
képzések alapítók és szakemberek számára: magvető szakaszban sok az ingyenes lehetőség, meetup. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által indított Hungarian Startup University Program (HSUP) egy komplex és ingyenes képzés, ami már több ezer főt ért el.
Pont, mint a magyar futball
Ha a nagy totált nézzük, a magyar startup ökoszisztémáról azt mondhatjuk el, hogy forrás bőven van, tehetség és fejlesztő is akad bőven: de az érettebb szakaszban a cégek mégis vagy behúzzák a kéziféket, vagy a jobban teljesítők hamar elkelnek.

A források elosztása nem hatékony, a üzletfejlesztéshez szükséges tudás, a marketing és a sales területén nagyok a hiányosságok, nincs megfelelő hazai képzés, külföldről pedig nehéz bevonzani a szakembereket.

Az alábbi ábra nagyon látványosan mutatja be ezt az elakadást:

Az egyes érettségi fázisokból továbblépő startupcégek aránya. Forrás: Fueling the Hungarian start-up ecosystem, McKinsey

A hazai startupvilág olyan, mint a magyar futball: számos akadémiánk van, a finanszírozás nem gond, mégsem tudunk játékosokat adni a topligákba.

A fenti ábra ráadásul a Dealroom adatbázisából indul ki, a 3000 startup erős túlzásnak tűnik ma Magyarországon (ezek alapján 10-15 ezer ember dolgozhat startupoknál, ami szintén elnagyolt becslésnek tűnik).

Ha fenti különbségnek nagyjából a felét ledolgoznánk, az már szemmel látható hatással lenne a magyar GDP-re. Sőt, a McKinsey számításai szerint már önmagában azzal, hogy az érettebb fázisba több magyar cég tudna belépni, 2,5-5 milliárd eurónyi pluszforrás áramolhatna a szektorba, amiből 600 millió – 1,3 milliárd a magyar gazdaságban hasznosulna.

Ráadásul épp a mostanihoz hasonló, válságos, kihívásokkal teli időkben adna rugalmasságot a magyar gazdaságnak. A hagyományos cégek ilyenkor visszavesznek, a startupok pedig az így keletkező niche piacokra gyorsan be tudnak nyomulni, munkahelyeket teremtve, GDP-t termelve.

A McKinsey szerint a felzárkózással önmagában 30 ezer magas hozzáadott értékű munkahely jönne létre. (Ennek amúgy éppenséggel ellene megy a magyar gazdaságpolitika, amely inkább akkumulátorgyárakba keres összeszerelő embereket.)

Ez azt jelentené, hogy Magyarország meg tudná tartani a tehetségeit és vissza tudná vonzani azokat, akiket elvesztett. Ez az egész magyar gazdasági innovációs képességére nagy hatással lehetne.

Ahogy a külföldi szürkeállomány idecsábítása is hatalmas erőforráspluszt jelenthetne. Ebben Magyarország kifejezetten rosszul áll. A McKinsey a rendezvényére meghívta Kádár Tamást is, a SEON társalapítóját is. Megerősítette, hogy nyugati munkavállalót eddig még ők sem nagyon tudtak idecsábítani (az EU-ból vannak azért), aki jön, az inkább keletről. A külföldi tehetségek idevonzása sokszor egyszerűen bürokratikus akadályokba ütközik, de Kádár említett egy ennél sokkal prózaibb okot is.

A nyugat-európai fizetéseket meg tudják adni, feladat, vízió itt is van, Budapest kifejezetten élhető város, ráadásul a magas magyar infláció ellenére is olcsónak mondható, infrastruktúrában kifejezetten erős.

De az angol nyelvű oktatási intézmények kifejezetten drágák – amikor egy család költözik, ez fontos szempont.

Hiába adnak tehát versenyképes fizetést, ha többet költenek nemzetközi iskolára, mint máshol.

A McKinsey szerint a startupökoszisztéma fejlesztése szinte elválaszthatatlan a digitalizációtól: ezek kiaknázása 2025-re 9 milliárd eurónyi többletet jelentenének a GDP-ben. A riport szerint a startupok által létrehozott innováció megjelenhet a gazdaság számos területén. A tapasztalat egyelőre az, hogy a nagyobb cégek egyelőre nem nagyon építik be a digitális értékláncba a startupok által fejlesztett technológiákat, megoldásokat.

Nemek közti egyenlőtlenségek felszámolása, mint erőforrás
Annak ellenére, hogy Magyarországon az elmúlt bő 10 évben páratlan pénzbőség volt a startuppiacon, a McKinsey-nek már egy korábbi riportja is azt mutatta, hogy itthon a „nem hagyományos háttérrel” rendelkezők (beszédes, hogy a kisebbségek mellett a nőket is idesorolják) nagyobb érdeklődést mutatnak a cégalapítás iránt, mint az átlag, de kevésbé képesek arra, hogy terveiket megvalósítsák.

A szakadékok megszüntetésének egyik eszköze lehetne, ha célzott programokkal javítanák ezen csoportok lehetőségeit a cégalapításra. Ahogy a fenti számok is mutatták, ha ez hozzátesz egy érettebb és erősebb ökoszisztéma létrejöttéhez, annak nemzetgazdasági szinten bőven megvan a profitja.

Állami startuppénzek: Magyarország és a nemzetközi jó gyakorlatok
A fentiekből az is kiderült, hogy az állam talán nem kellő hatékonyság osztja szét a forrásokat. A tanácsadócég szerint az állami részvétel nagyon fontos, de:

a források hatékony és jól ellenőrzött elosztására van szükség;
a stratégiai területek számára kell kutatási támogatást és olyan tőkefinanszírozást adni, ami nem a nyereséghez kötött;
az állam pozíciója legyen azonos a többi befektetőével a tőkefinanszírozásban (vagyis piaci feltételek mellett nyújtsa a forrást).
Birkner Zoltán, az NKFIH elnöke szerint az államnak „erős kockázatvállalási szakaszban van szerepe”, később pedig az ökoszisztéma egyengetésébe is besegíthet. Az érettebb szakaszban már a piacnak kell átvennie az irányítást, üzletfejlesztésben már az államnak nem lesz hozzáadott értéke. Az állam ugyanis a kezdeti nagyon kockázatos fázisokban futja meg azt a kockázatot, amit más nem vállal be. Birkner szerint azonban előbb-utóbb vissza kell vonulnia az államnak is, erre példaként az izraeli támogatási rendszert hozta fel. Ott

volt egy „feldúsítási szakasz”, a piac elkezdett épülni, az állam pedig visszább tudott lépni.

Az NKFIH még csak azt fogja monitorozni, hogy hány prototípus lesz azoknál a cégeknél, amiket megtámogatott, szerinte az állam majd 2-3 év múlva léphet fel konkrét hozamelvárásokkal.

Az persze örök vita tárgya, hogy az állam mekkora és milyen szerepet vállaljon a startupok finanszírozásában. Csakhogy vannak ma már nemzetköz jó gyakorlatok, ami alapján egyértelmű, hogy adott gazdaságban a stratégiai ágazatokban célzottan kell támogatni az (alap)kutatásokat, ez javítja az ágazatok nemzetközi versenyképességét, a kutatásokból pedig spinoffként több startup is kinőhet;

az állam közvetlenül ne vegyen részt a startupfinanszírozásban: alapjai más (intézményi) befektetőkkel együtt fektessenek olyan alapkezelők alapjaiba, amelyek megfelelő track recorddal rendelkeznek.
A lényeg: az állam fektessen a startupokba, de úgy, hogy a tőkét ő adja, a befektetési döntéseket pedig a profikra bízza.

Utóbbi különösen érdekes, és ismételten megmutatja a magyar startuppiac kétarcúságát. A piac legnagyobb szereplője jelenleg az állami Hiventures, amely közvetlenül fektet be. Van példa a jó nemzetközi gyakorlatra, a Széchényi Alapok ugyan maguk is fektetnek be közvetlenül, de intézményi befektetőként ott vannak az exitek és hozamok alapján legsikeresebbnek számító Euroventures új alapjában is.

A McKinsey szerint szükség lenne egy, az iparág minden szereplője által elfogadott adatbázisra, platformra, ahonnan releváns adatokat hívhatnának le a piac szereplői. A Forbes évek óta készít maga is startupjelentést, az adatok töredezettsége pedig komoly gond. Még benchmarkokat is nagyon nehéz belőni a magyar piacon.

Néhány jól működő gyakorlat
Startupbizottság: Ausztriában a szövetségi kormány mellett működik egy független, szakértőkből álló bizottság, ami a döntéshozóknak fogalmaz meg tanácsokat az ökoszisztéma fejlődését célzó szabályozási lépésekről.
Techvízum: egyszerűsített és gyorsított eljárásban kapnak tartózkodási engedélyt Franciaországban technológiai cégek EU-n kívüli alapítói, munkavállalói, befektetői. Négy évig érvényes, házastársra, családra is kiterjed, diplomától függően meghosszabbítható.
Célzott program nőknek: az ausztrál kormány már több mint 50 millió ausztrál dollárt allokált arra a programjára, ahol női alapítók cégeibe száll be korai szakaszban, ami ennél is fontosabb: mentorálás és tanácsadás is jár a pénz mellé (nem ilyen nagyságrendben, de hasonló kezdeményezések voltak, vannak itthon is).
Komplex állami programok: Izrael egy 9 milliós ország, a gazdasági mégis 2,5-szer akkora mint a magyar. Erősen alapoznak a helyi tudásra és a hozzáadott értékre. Az állam nagyon sok szinten nyújt finanszírozást a kutatásoknak: minél inkább tolódunk a stratégiai szektorok irányába, annál nagyobb összeg hívható le.
Startup Estonia: 7 millió euróval elindított a kormányzati kezdeményezés célja volt, hogy legyen 1000 startup Észtországban – ezt a cél el is érték. Ekkor építették fel adatbázisukat, támogatják és építik az észt ökoszisztémát. Az agyakat külön vízummal szívják el.
Ambíció és kockázatvállalás
Akülső tényezők mellett belső tényezők is kellenek a sikeres technológiai cégek indításához. Magyarországon hiába van meg a szürkeállomány, a kockázatvállalási hajlandóság nemzetközi kutatások szerint is nagyon alacsony. A jó fejlesztők inkább lesznek alkalmazottak, mint alapítók.

A meglévő cégek esetében is tetten érhető a biztonsági játék: az ötletek inkubációjával nincs gond, a cégépítés azonban már komoly akadály, később pedig nagyon nehezen lépnek külpiacokra. Ahogy Vinnai Balázs, az IVSZ elnöke mondta a beszélgetésen:

A kkv és a startup között a különbség az ambíció.

Egy kkv alapítója megelégszik egy kisebb piaccal, a startupalapító viszont világuralomról álmodik. Kádár szerint a cseh és lengyel élstartupok (Kifli, Ecipő, nap mint nap találkozunk velük a magyar piacon is) nagyon gyorsan léptek külpiacra és „ügyfélmegszállottak”.

A beszélgetésre elhívott Turbine alapítói az cég indulása után emiatt költöztek Berlinbe, de a SEON társalapítói is jó példák: Kádár évek óta Londonban él, társa, Jendruszák Bence nemrég költözött Austinba, építi az amerikai piacukat. Az attitűd tehát változik.

Biztonságra optimalizálás generációsan is bennünk van, lehet, hogy a zoomerekben már sokkal kevésbé lesz meg – mondta Nagy Szabolcs,a Turbine CEO-ja.

De lenne még itt valami

Véletlen, de a riportot a Transparency International legújabb korrupciós listájával egyidőben publikálták.

A magyar startupökoszisztémának úgy kell versenyeznie a világgal, hogy közben az EU legkorruptabb államában működik, a szektor legnagyobb finanszírozója pedig maga az állam.

Márpedig az előre lépéshez a külföldi befektetők megszólítása kulcs. Tapasztalatok, tudások és kapcsolatrendszer becsatornázása nélkül a hazai ökoszisztéma egy nagyon szépen csillogó zárvány lesz. A magyar gazdaságpolitika a Jeremie számos korrupciós ügyéből levonta a tanulságokat, a Hiventures láthatóan igyekszik bevenni a piaci standardokat, jó gyakorlatokat, ebben vitathatatlan a pozitív elmozdulás.

A magyar gazdaság szövetét azonban áthatja a korrupció. Egy ökoszisztéma erőssége olyan nehezen mérhető faktorokon is múlik, mint a bizalom, a kooperációs hajlandóság és a nyitottság. A bizalmat a rendeleti kormányzás sem segíti.

Elgondolkodtató az is, hogy a riportban felvázolt lehetséges utak a fejlődésre hány ponton ütköznek bele a magyar iparstratégiába és társadalompolitikába. Magyarországon a beleöntött tőke ellenére kevés a sikersztori, azoknál pedig az állam szerepe egyelőre inkább marginális.

Link Másolva

 

• vállalkozás
• startup
• kkv