Hogyan őrizzük meg a téli csapadékot?
Hogyan lehetne a jövőben kivédeni az időjárási szélsőségek negatív hatásait?
Minden évben azon sopánkodunk, hogy hazánk területéről több víz távozik, mint amennyi beérkezik, a felesleggel tehát nem kezdünk semmit, és nem őrizzük meg a téli csapadékot sem.
Hogyan lehetne a jövőben kivédeni az időjárási szélsőségek negatív hatásait? Ezen töprengenek most az Egyesült Királyságban is, ahol a 2026-os volt minden idők legforróbb nyara. Talán csak Skócia északnyugati része kapott idén szokásos mennyiséget a csapadékból, így a Brit-szigeteken is megtapasztalhatták a klímaváltozást.
A Farmers Weekly mezőgazdasági oldal szakírója, Stephen Carr (aki maga is gazdálkodik, 800 hektáros farmon folytat állattenyésztést) a napokban arról írt véleménycikket, hogy alighanem a téli csapadékot kellene valahogy megtartanunk az ínségesebb tavaszi-nyári hónapokra. Ezt leírni könnyebb, mint megvalósítani, bár tény, hogy a mögöttünk álló téllel a magyar gazdák sem lehettek elégedetlenek, volt hó és fagy elegendő. Utána viszont már áprilisban beütött a „krach”, és az angol szakírót is az döbbentette meg leginkább, milyen gyorsan elpárolgott minden csapadék a tavaszi-nyári hónapokban.
A szigetországban a mezőgazdaságnak eddig nem volt szüksége a természetes vízforrásokból kiemelt vízre, most azonban egy csapásra megfordult a helyzet.
Nagy segítséget jelentene, ha arra ösztönöznék a gazdákat, hogy víztározókat építsenek a földjeiken a téli árvizek befogadására, tárolására. A szakíró farmján is keresztülhalad egy folyó, amely a leghidegebb évszakban hetekig árad, ám a víztöbblettel eddig ő sem kezdett semmit. A briteknek alighanem rövid időn belül fel kell hagyniuk azzal a kényelmes hozzáállásukkal, hogy a vizeiket egyszerűen hagyják felhasználatlanul a La Manche csatornába ömleni.
Nagy tanulság ez Magyarország számára is, hiszen köztudott, hogy hazánk területéről rendszeresen több víz távozik, mint amennyi beérkezik, vagyis felhasználható felesleggel rendelkezünk – amellyel mégsem teszünk semmit.
