Az Európai Bizottság elfogadta az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) következő két évre vonatkozó végrehajtási szabályait. Az intézkedés célja, hogy az uniós vállalatoknak ne érje meg harmadik országokba vinni a környezetszennyező termelést. A német vállalatok máris jelezték, nehézségektől tartanak.

A CBAM, az EU ambiciózus European Green Deal (Európai Zöld Megállapodás) Fit for 55 intézkedéscsomagjának egyik központi pillére, és a kibocsátásáthelyezés elleni küzdelemben mérföldkőnek számító uniós eszköz. Miért? Az EU-n belüli termelés esetében a gyártóknak a CO2-kibocsátásukat meg kell feleltetniük az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) kibocsátási egységeinek. Az EU-n kívüli termelés esetében azonban nem alkalmazandó a kibocsátáskereskedelmi rendszer. Emiatt a karbonintenzív termelés a kevésbé szigorú éghajlat-politikát folytató országokba települt, az EU-ba visszaimportált termékek pedig így árelőnyt élvezhetnek a globális környezet rovására. Ezt a vállalati gyakorlatot nevezik kibocsátásáthelyezésnek.

Hogyan fog működni?

Az EU-n kívüli termelés esetében az uniós importőröknek CBAM-tanúsítványokat kell majd vásárolniuk. Kompenzálandó azt a versenyelőnyt, hogy az importtal összevetve az unión belül gyártóknak a CO2-kibocsátásukat ETS kibocsátási egységekkel kell fedezniük. A CBAM az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (EU ETS) párhuzamosan működne, és egyben ösztönözné a magas kibocsátású uniós iparágakat kibocsátásuk csökkentésére. A CBAM az EU-n kívüli gyártókra ugyanolyan hatást gyakorolna, mint az EU ETS az EU-n belüliekre. Emellett más országokat is ösztönözne arra, hogy szén-dioxid-árazási politikát vezessenek be. A CBAM mechanizmus elsősorban a vas és acél; a cement; a műtrágya; az alumínium; a villamosenergia és a hidrogén előállítás ágazataira fog vonatkozni.

Átmeneti időszak

A közzétett végrehajtási rendelet részletezi a CBAM-áruk uniós importőreinek átmeneti jelentéstételi kötelezettségeit, valamint a CBAM-áruk előállítási folyamatából származó beágyazott kibocsátások kiszámításának átmeneti módszertanát.

A CBAM átmeneti szakaszában a kereskedőknek csak a mechanizmus hatálya alá tartozó behozatalukba beágyazott kibocsátásokról kell jelentést tenniük anélkül, hogy pénzügyi kiigazítást kellene fizetniük. Ez elegendő időt biztosít a vállalkozások számára a kiszámítható felkészülésre, ugyanakkor 2026-ig lehetővé teszi a végleges módszertan finomhangolását is.

Az importőrök és a harmadik országbeli gyártók segítése érdekében a Bizottság iránymutatást is közzétett az uniós importőrök és a nem uniós létesítmények számára az új szabályok gyakorlati végrehajtásáról. Ezzel párhuzamosan az importőrök számára a számításokat és a jelentéstételt segítő speciális informatikai eszközök, valamint képzési anyagok, webináriumok és oktatóprogramok kerülnek kidolgozásra, hogy a vállalkozások már az átmeneti mechanizmus kezdetétől fogva támogatást kapjanak. Míg az importőröknek már 2023. október 1-jétől kell összegyűjteniük a negyedik negyedéves adatokat, az első jelentést csak 2024. január 31-ig kell benyújtaniuk.

A rendszer élesítése

A CBAM 2026. január 1-jén történő végleges bevezetését követően az importőröknek be kell majd jelenteniük az előző évben az EU-ba behozott áruk mennyiségét, valamint az előállításuk során keletkező üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezt követően le kell adniuk a megfelelő számú CBAM bizonyítványt. E tanúsítványok árazása az EU ETS kibocsátási egységek heti átlagos aukciós árához lesz kötve, a kibocsátott CO2-tonna euróban kifejezve. Az EU ETS szerinti ingyenes kiosztás fokozatos megszüntetése egybeesik a CBAM 2026 és 2034 közötti fokozatos bevezetésével.

Német zöld átállás: papíron jól mutat, de a gyakorlat máshogy fest
Németországra, mint az EU vezető gazdaságára nagy nyomás nehezedik, hogy kimondva-kimondatlanul, de vezető szerepet töltsön be a zöld átállásban. Németország valószínűleg rendelkezik a szükséges materiális képességekkel, ugyanakkor eddig ezen képességeket nem sikerült valóra váltani. A világszinten vezető, tőkeerős és versenyképes német vállalatok — saját állításuk szerint — nincsenek felkészülve az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusnak bevezetésére, az átállási időszak ellenére is nehézségektől tartanak.

Amint azt tudjuk, az Európai Unió vezető szerepet kíván betölteni az éghajlatváltozásra adott környezetbarát válaszok terén. Ezzel együtt Németország még az uniós előírásoknál is ambiciózusabb célokat tűzött ki. Ez önmagában vizsgálva azért lehet visszás — tekinthetjük akár a realitásoktól elrugaszkodottnak —, mert a legtöbb európai országban az éghajlati válság és az arra adott válaszok a politika és a gazdasági válság miatt háttérbe szorultak. Egyszerűen fogalmazva sok ország nem engedheti meg magának, hogy túlzottan ambiciózus célokat tűzzön ki.

Németország, Európa legnagyobb gazdaságaként, 2030-ig 65 százalékkal kívánja csökkenteni szén-dioxid-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A tavalyi évben már 40 százalékkal az 1990-es CO2-szint alatti eredményt produkáltak a németek, de az új jelentések szerint ez sem lesz elég ahhoz, hogy elérjék a megfogalmazott céljaikat. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig történő 65 százalékos csökkentésére vonatkozó német célkitűzések valószínűleg nem teljesülnek. Mindezek alapján, a német szövetségi kormányzati klímatanácsadó és a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség (UBA) jelentése szerint is kétséges a 2045-re kitűzött hosszabb távú nettó nulla kibocsátás elérése.

A német kormány 130 intézkedést rendelt el különböző ágazatokban. A kormány klímatanácsadó testületének jelentése szerint különösen az épületek és a közlekedési ágazat nem hajtja végre ezeket. Az épületszektor 2030-ra várhatóan 35 millió tonnával marad el a céltól, míg a közlekedési ágazat várhatóan 117 millió és 191 millió tonnával fog többet kibocsátani a kormány által kitűzött célnál.

A szövetségi tanácsadók jelentése egybeesett egy másik UBA-jelentéssel, amely szerint Németország a tervezett és a meglévő kormányzati klímapolitikák alapján nem lesz klímasemleges 2045-re. A jelentés két forgatókönyvet vázolt fel, egy a jelenlegi és egy a tervezett politikára vonatkozóan, amelyek szerint az 1990-es szinthez képest csak 82 százalékos, illetve 86 százalékos kibocsátáscsökkentést lehetne elérni. A jelenlegi tendenciák fenntartása mellett Németország a 2045-ös célévben még mindig 229 millió tonna éghajlatkárosító üvegházhatású gázt bocsátana ki — áll a német ügynökség jelentésében.

Német kormány: különböző tárcák, különböző eredmények

A Zöldpárt által vezetett gazdasági minisztérium szerint a jelenlegi kormány 2021 végi hivatalba lépése óta végrehajtott intézkedések mintegy 80 százalékkal csökkentenék az előző kormány politikájának örökségeként említett többlet CO2-kibocsátást.

A német kormánykoalíció júniusban a Szabaddemokrata Párt (FDP) nyomására beleegyezett annak a törvényjavaslatnak a felhígításába, amely 2024-től fokozatosan kivezetné az olaj- és gázfűtési rendszereket. A jelentés szerint a változtatások hozzájárulnának ahhoz, hogy az építőipar teljesítménye elmaradjon a kitűzött céloktól.

Klara Geywitz szociáldemokrata építésügyi miniszter szerint az ágazat előrelépést ért el, de néhány területen még javulásra van szükség a kibocsátási rés megszüntetéséhez. Hozzátette, hogy az éghajlatvédelmi intézkedéseknek gyakorlatiasnak és megvalósíthatónak kell lenniük, hogy ne terheljék túl az állampolgárok pénztárcáját.

Volker Wissing, a szabaddemokrata német közlekedési miniszter szerint már bevezettek hatékony intézkedéseket a kibocsátás csökkentésére, de a klímasemlegességet csak lépésről lépésre lehet elérni, a társadalmi igazságossággal és a gazdasági kérdésekkel összhangban. Ezzel párhuzamosan a polgárok és a vállalkozások mobilitási igényeit kielégítő, klímabarát és megfizethető megoldások kidolgozása folyamatos feladat.

Kétség sem férhet hozzá, Németország jelentős szerepet vállal a zöldátmenet folyamatában, mégis a realitástól elrugaszkodottnak tűnnek a céljaik. A közlekedésilámpa-koalíció nem képes annyira hatékony kormányzást folytatni a belső feszültségek miatt, hogy az ambiciózus célkitűzések elérhetők legyenek.

 

• klímaváltozás
• szemétszállítás
• hulladékgazdálkodás