Tam_Bau
MENÜ
2024. árpilis 16.
Csongor
Az örök eminens – mit csinál máshogy?

Az örök eminens – mit csinál máshogy?

Agroinform.hu / Horváth Attila

Ausztriában nagy szerepe van az állattenyésztésnek, mely a természeti adottságokhoz igazodik.

Ha laikus szemmel megvizsgáljuk Ausztria mezőgazdaságát, akkor úgy érezhetjük, hogy ott valahogy jobban működik az agrárium, mint nálunk. És ismerjük el: nem tévedünk nagyot. Pedig Ausztria területének csupán 33%-a áll mezőgazdasági művelés alatt, viszont ennek több, mint 20 százalékán organikus gazdaságok működnek, magas hozzáadott értékkel.

Az ausztriai élelmiszer-gazdaság kicsi, mégis sikeres. A rendelkezésre álló viszonylag kevés földterületen sok élelmiszerből önellátók, ha nem éppen nettó exportőrök. A szakértők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy olyan multifunkcionális élelmiszer-gazdaságot hoztak léte, amely nem csupán a termelésre fókuszál. A környezetvédelem pedig a tájkép és a vidéki életforma megőrzésére is kiemelt figyelmet fordít, hozzájárulva ezzel a turizmus sikeréhez – írta még 2018-ban a Figyelő, de az akkor papírra vetett gondolatok ma is ugyanolyan helytállóak, fényük mit sem kopott. És ez az, ami igazán fájó.

Főleg akkor, ha azt vesszük, hogy Ausztriában az élelmiszer-termelés elegendő jövedelmet biztosít a művelőinek. Hogy hogyan lehetséges ez? Egyrészt az adat a miénknél nagyobb teljesítményt takar, ráadásul fő külpiacaik jó fizetőképességű országok. Emellett Ausztria belső piaca is kiemelkedő fizetőképességű. A szomszédoknál az előállítók nyereségességét az is növeli, hogy ezen termékekre kedvezményes, 10 százalékos áfakulcs vonatkozik, miközben az általános áfatartalom 20 százalék. Emellett a fogyasztók rendkívül tudatosak és a hazai portékát részesítik előnyben. Ez nagy segítség a kistermelőknek, mert inkább ők szállítanak a belső piacra.

Az is szembeötlő, hogy miközben a vidékfejlesztési forrásokból Ausztriában elsősorban a kisebb gazdaságokat, azok tájfenntartó, vidéki életformát ápoló szerepét ösztönzik, addig hazánkban a nagy gazdaságok profitálnak jobban a támogatási rendszerből. Az osztrák termelők már említett „elegendő jövedelméhez" pedig igencsak hozzájárulnak az olyan kiegészítő tevékenységek, mint az élelmiszer-feldolgozás vagy a falusi turizmus.

Az agrár- és erdészeti jövedelmek elsősorban a személyi jövedelemadó alapján adóznak, mivel a meghatározó mezőgazdasági vállalkozási formát a családi gazdaságok jelentik. A gazdálkodók nálunk annyit emlegetett, kívánatos és ösztönzött – a piacon maradáshoz vagy éppen a piacra jutáshoz sokszor elengedhetetlen – együttműködésének pedig az osztrákoknál több mint száz évre visszanyúló hagyományai vannak. A termelők szövetkezeteinek piaci részesedése nagyon eltérő, de például a tejtermelésben a 95 százalékot is eléri. Az ausztriai farmerek ezenfelül leginkább 35–54 évesek, míg nálunk a gazdák közel harmada 65 évnél idősebb.

Az osztrákok az élelmiszer-alapanyagok termelését természeti adottságaikat kihasználva végzik, ezért nagy az állattenyésztés szerepe. Általában véve pedig nagy hozzáadott értéket állítanak elő a termelési módok, a korszerű technológiák, a fejlett szaktanácsadási hálózat, a hatékony energiafelhasználás és a marketing jóvoltából.

Magyar agrárszakemberek szerint azonban az osztrák „recept" nem ültethető át egy az egyben. Nálunk például a mezőgazdasági üzemek jóval kisebb aránya tudja kiegészíteni bevételeit az agroturizmus révén. Ám az agroturizmus helyett növelheti például a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikációját az élelmiszer-feldolgozás, a mellékes szolgáltatások vagy a szervezett üzemlátogatások. Az összefogás szintén javítható, de fejleszthető a hazai szaktanácsadási rendszer is. Hosszabb távon pedig az adórendszer és a támogatáspolitika is átalakítható. Az ökológiai gazdálkodást pedig ugyancsak lehetne fejleszteni, felhasználva az osztrák tapasztalatokat.