Tam_Bau
MENÜ
2020. július 3.
Kornél, Soma
A múzsa csókja

A múzsa csókja

roadster.hu

A modern világtól távol, fákkal és versekkel körülölelve épült meg ez az apró ház, hogy gyönyörű költemények szülessenek benne.

Eric J. Smith New York-i építész tervezte meg ezt a kő, tölgy és üveg hármasából létrejött erdei íróstúdiót Connecticutban. A házikó Greenwich város közelében épült, méghozzá egy nyugállományba vonult bankár, John Barr számára. Barr már nagyon régóta a chicagói Poetry Foundation elnöke, ő maga is költő, számos verseskötete jelent meg.

Az írólakot Barr és feleségének otthonától jóval távolabb építették: a cél az volt, hogy a férfi teljes nyugalomban, a modern világtól eltávolodva tudjon írni, olvasni és inspirálódni a fák között. Emellett szintén fontos volt, hogy a házikóban Barr ezerhétszáz kötetből álló verseskötet-kollekciója is elférjen.

A négyszögletes épület hatvan négyzetméteres, és részben konzolos tartóelemeken nyugszik egy sziklás domboldalon, mely egy keskeny, szakadékszerű völgyre tekint. A ház építőanyagaként használt, szabálytalan szikladarabok így a tájra is reflektálnak, valamint enyhén emlékeztetnek a régi angol kőfalas házakra is. Az építészek külön ügyeltek a házépítés során, hogy lehetőleg semmilyen vagy a legkevesebb kárt okozzák a természetben: például az építkezés alatt elmozgatott bouldersziklákat utána vissza is tették eredeti helyükre.

A meditatív környezetet így nemcsak a táj, hanem az épület is adja: a gyönyörűen kidolgozott külső és belső részletek, az enteriőr és a kiváló asztalosmunkával készült bútorok is erősítik az erdőhöz és a természethez való kötődést.

A bejárat üvegajtaját edzett tölgypanel védi, amelyen átlépve tölgyből készült polcok fogadnak, majd pedig egy csendes, üvegfalú szoba, ahol várhatja a múzsa csókját a bankárból lett költő. A szobában alig akad néhány bútor, a levegős helyiség vintázs bútorait pedig egy kaliforniai asztalos, bizonyos Sam Maloof készítette. Az építész szerint „szinte lehetetetlen, hogy az ember ne érezzen egyfajta nagyon mély békét, mikor ott ül egy egyszerű asztalnál, és kitekint egy öt méter hosszú üvegablakon át az erdőre.”