Van egy különös jelenség, amelyet sokan maguk is megtapasztalhattak: ha a fülünkbe fülhallgatót dugunk, hangosabban halljuk a saját hangunkat. Egy kutatócsoport elefántok fülében található csontokat vizsgálva arra jutott, hasonló mechanizmus állhat amögött is, hogy ezek az óriások akár 10 kilométerről is meghallják egymást.

Az elefánt képes a hallójáratát becsukni is, és a kutatók szerint ennek is jut szerep különös hallásukban. A vizsgálatokról a Frontiers in Audiology and Otology folyóiratban számoltak be a szakemberek.

A pusztán a levegőben terjedő hangok az elefánt számára mintegy 5 kilométeres távolságig érzékelhető. A nagyobb, akár 10 kilométert is meghaladó hangérzékeléshez a talajra is szükség van: ezeket a nagyon távoli hangokat már a földben terjedő rezgésekként képesek meghallani.

A rezgés a talajból az elefánt lábán keresztül a koponyacsontjáig jut, majd onnan közvetlenül a belső fülbe érkezik. Nem ismeretlen számunkra sem ez a hallási módszer, többek közt a hallókészülékek közt is akad, amely ezt a csontvezetéses lehetőséget használja ki a hallás javítására.

Míg az egészséges hallású ember számára idegesítő is lehet, ha a fülhallgató használatakor a saját testének hangjai felerősödnek, az elefánt számára extra lehetőséget jelent a hallójárat bezárása. E módon felerősödnek a csontvezetés útján hallható, igen nagy távolságból érkező mély hangok.
A kutatócsoport három elpusztult elefánt (két ázsiai és egy afrikai), valamint három elhunyt ember halántékcsontját vizsgálta. A csontot és a hallószerv lágyrészeit is tartalmazó preparátumokat úgy készítették elő, hogy a belső- és középfül szerkezete épen megmaradjon, miközben a hallócsontok szabaddá váltak a lézeres rezgésmérésekhez.

Ezeken a csontokon azután speciális rezgető eszköz segítségével rendkívül széles tartományú hangok terjedését tudták megmérni. Ennek során azt is megmérték, hogy mennyire hatékony a csontvezetéses hallás az elefántok és az ember esetében.

Az elefántok füle azonban igazán különleges: a hallójáratukat körbefogja egy olyan, gyűrű alakú záróizom, amely képes összecsukódva szinte teljesen becsukni azt. Ez a kutatók szerint hasonló hatást kelthet az állat hallása szempontjából, mint az embernél a füldugó.
Az elefánt középfüle nemcsak egyszerűen jobban hallja a mélyebb hangokat, hanem a felépítése alapján fizikailag is erre optimalizált. Ez főként annak köszönhető, hogy a hallócsontjai többször nagyobbak az emberénél. A mögöttes fizika egyszerű: ami nagyobb és nehezebb, azt nehezebb kimozdítani, így a lassabb rezgésekre alkalmas.

A kisebb és könnyebb szerkezetek viszont a gyorsabb rezgéseket, vagyis a magasabb hangokat közvetítik könnyebben. Ezért van mélyen zengő hangja egy nagy harangnak, és ezért magasan csilingelő egy csengettyűé.

Az elefánt dobhártyája hétszer akkora, mint az emberé, a középfülének hallócsontjai pedig kilencszer nehezebbek a mi hasonló csontjainknál.
A becsukható hallójárat ideálissá teszi az elefántot a 10-20 hertzes infrahangok érzékelésére, vagyis a fajtársaik által kiadott, és igen nagy távolságba terjedő hangokhoz alkalmazkodtak ezzel. A kutatók számításai szerint az elefántok „természetes füldugója” 30-szorosára növeli az infrahangok érzékelésének képességét! Elmondhatjuk azt tehát, hogy az elefánt esetében a hallószerv méretei és a becsukható hallójárat állnak a kiváló hallás, nagy távolságú kommunikáció hátterében.

 

• elefánt
• belső fül
• hallás