Utazás a Föld belsejébe – földrengéshullámok vizsgálatával
Megállt a belső mag, majd az ellentétes irányba kezdett forogni.
A Pekingi Egyetem kutatói a földrengések szeizmikus hullámait elemezve arra jutottak, hogy a Föld belső magja már nem abba az irányba forog, mint az elmúlt néhány évtizedben.
Egy, a Nature Geoscience című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a Föld szilárd halmazállapotú belső magjának forgása nemrég megállt, majd az ellentétes irányba kezdett el forogni. A kínai Pekingi Egyetem tudósai a földrengések szeizmikus hullámai segítségével tanulmányozták a belső mag mozgását.
A kutatóknak egyelőre semmilyen technológiájuk nincs arra, hogy lefúrjanak a Föld magjáig. Ezt egyedül a földrengések keltette szeizmikus hullámokkal tudják csak tanulmányozni – emelte ki az IFLScience. A hullámok változását figyelve képet kaphatnak arról, milyen folyamatok zajlanak a mélyben.
A földrengéssel kapcsolatos megfelelő adatok az 1960-as évektől kezdve egészen 2021-ig álltak rendelkezésre a kutatók számára. Ezek azt mutatták, hogy a mag azon részei, amelyek korábban a változás egyértelmű jeleit mutatták, 2009 körül hirtelen nagyon csekély változást mutattak csak, amiből arra következtettek, hogy a belső mag forgása megállt.
A kutatók a szeizmikus hullámokban olyan változásokat is észleltek, amelyek arra utaltak, hogy a forgás leállása egy oszcilláció része. Ez körülbelül 70 évente következik be, ekkor a belső mag forgása fokozatosan az ellentétes irányba indul el.
Mivel a belső magot a folyékony külső mag választja el a Föld többi rétegétől, képes a Föld felszínétől eltérő forgásra átállni. A belső mag forgását a folyékony fém külső magja által generált mágneses tér, valamint a köpeny gravitációs hatásai szabályozzák.
A mag forgása elsőre nem tűnik túl fontosnak, ám komoly hatással van az életünkre. A külső mag befolyásolja a bolygó mágneses terét, ami segít kivédeni a Napból érkező sugárzás egy jelentős részét. A Föld mágneses pólusa vándorol, ám a kutatókat meglepte, hogy milyen gyorsan: jelenleg Szibéria felé vándorol, évente mintegy 15–55 km-t megtéve. Ez feltehetően a bolygó belsejében lévő folyékony mag két mágneses mezőjének köszönhető, amik hatással vannak a pólus eltolódására.
.jpg)
