Az Erdélyi-szigethegység klímájának és tájhasználatának 1500 évet felölelő történetét vizsgálva arra jutottak a kutatók, hogy az erdőirtásokat és a pásztorkodás intenzitását nem a klímaváltozás határozta meg, hanem a térségben zajló társadalmi és gazdasági folyamatok.

"Rendkívül népszerű a kutatók körében a múltban bekövetkezett természeti, társadalmi és gazdasági változások mögött klimatikus okokat keresni, gondoljunk csak a kis jégkorszak kiterjedt hatásaira a 17. században. Kutatásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy ez nem törvényszerű. Egy jól szervezett társadalom, mint amilyen a középkori Magyar Királyság is volt, alkalmazkodni tud a változó környezethez. Ez a várható globális klímaváltozás kihívásait figyelembe véve fontos üzenetet hordoz számunkra is" – jegyezte meg Jakab Gusztáv egyetemi docens, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének oktatója, az Environmental Archaeology szaklapban közölt tanulmány első szerzője.

Kutatásaik alapján a havasi területek használata akkor vált különösen intenzívvé, amikor a helyi hatalmi és egyházi központok és uradalmak megerősödtek, az építkezési szokások megváltozása miatt megnőtt a faanyag iránti igény, majd egy havasi gazdálkodáshoz alkalmazkodott népcsoport is megjelent a térségben. "A havasi területek erőforrásainak kiaknázását tehát a középkorban és a kora-újkorban sokkal inkább a változó igények és a gazdasági tevékenység szervezettsége határozta meg, mintsem a klímaváltozás" – írják.

 

• Erdély
• kutatás
• társadalom
• gazdaság