A modern járványtan 1854-ben Londonban született, amikor egy angol orvos térképen ábrázolta a kolera áldozatait, így bizonyítva, hol a fertőzés gócpontja. A kortársak inkább a miazmákban hittek.

Hiába vett vizet a gyanús kutakból, még mikroszkóppal sem látott bennük semmi olyasmit, ami fertőzésre utalt volna. Ekkor döntötte el John Snow, hogy utánanéz az elhunytaknak. Először az anyakönyvi hivatalban begyűjtötte azoknak a nevét és lakcímét, akik az elmúlt napokban haltak meg kolerában, majd megpróbált utánajárni, honnan vették az ivóvizet.
Így kezdődött a tudománytörténet egyik legfontosabb oknyomozása, amelyet érdemes felidézni, miközben a világ tudósai a kínai Vuhanban keresik a koronavírus első felbukkanásának helyét. 1854 szeptemberében egy angol orvos megpróbálta kideríteni, hogyan fertőződött meg az a 83 ember, akik az akkor még szegénynegyednek számító londoni Sohóban haltak meg pár napon belül. A kolera a 19. században egész Európában sokfelé aratott, annál is inkább, mert a korabeli orvosok nem voltak tisztában a betegség eredetével.

A többség akkoriban meg volt győződve arról, hogy a levegő „megromlása”, az abban elszaporodó „miazmák” okozzák a kórt. (Erre egyébként, tekintve a korabeli nagyvárosok higiéniai viszonyait, nem minden alap nélkül következtettek.) Ezzel szemben az akkor 41 éves Snow és mások úgy vélték, hogy főképp a vízben élő parányi „csíralények” felelősek a kék halálért (Angliában a kiszáradt betegek kékesszürke bőre alapján így hívták a betegséget). Ezt azonban nem volt könnyű bizonyítani. 

• kolera
• járvány
• fertőzés
• kutatás