„Lesz még CEU Budapesten?

A CEU kutatóintézete, a Demokrácia Intézet, valamint az egyik könyvtár és az archívum most is Budapesten van. De egy ekkora egyetemet nem lehet csak úgy rángatni ide-oda. A CEU Bécsben osztrák-amerikai magánegyetemként akkreditálva van. Ezt elintézte az Orbán-rendszer, úgy tűnik: örökre. Megvan a Nádor utcai épület, tehát egy új rendszerben el lehet majd gondolkodni, hogy legyenek-e ott kurzusok, de a súlypont most már Bécsben marad, ez világos.

Mi zavarta ennyire a CEU-ban a kormányfőt?

Nem tűri az autonómiát. A Magyar Tudományos Akadémiával is ez volt a problémája. Talán nem akart konkrét kutatókat eltávolítani, de az intézetek élére ültetett saját emberekkel meg akarta teremteni annak lehetőségét, hogy ezt bármikor megtehesse. Mindezzel megtörheti a függetlenséget, kikényszerítheti az öncenzúrát, és így megpuhíthatja a kutatók gerincét. Gondolom, a CEU is maradhatott volna, ha mondjuk, beveszi a kuratóriumba Schmidt Máriát. Nyilván ez fel sem merült.

Létezik terv, benne a CEU elzavarása, az akadémiai intézetek átalakítása, az egyetemi modellváltások, vagy a pedagógusok ellenállásának letörése?

Ennyi év után már úgy látom, hogy igen. 2018-ban Orbán Viktor be is jelentette, hogy a politikai hatalom megszerzése megtörtént, a gazdasági erő koncentrálása megtörtént, most már a kulturális hatalom megszerzése a cél. Új kulturális korszakot kell teremteni, amit már nem lehet visszafordítani. De mostanra eljutott odáig, hogy már a saját embereiben sem bízik. A Miniszterelnökség igazgatója konkrétan megmondja, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kit vehet fel és kit nem. Ezzel az NKE megszűnt egyetem lenni. Az Mathias Corvinus Collegium elnevezésű NER-intézmény minden pénzt megkapott, a Libri részleges felvásárlása révén jelen van a könyvkiadásban, busás ösztöndíjakat osztogat kétes hírű, nyugati putyinista professzoroknak. A Stipendium Hungaricum a külföldön továbbtanuló diákokat annak alapján támogatja, hogy az illetőktől hosszabb távon is elvárható-e az illiberális nézetekkel való azonosulás. Ebben a rendszerben erős átfedésben van a propaganda és a kultúrpolitika, de propagandával nem lehet új kulturális korszakot nyitni.

’18 óta eltelt négy év, és ugyan készülnek kurzusművek, Nádas Péter mégis továbbra is azt írja, és azt is mondja, amit akar.

Volt idő, amikor Tormay Cécile-t, Wass Albertet s Nyírő Józsefet erőltették Nádas helyett, de azóta rájöttek, hogy hiába, nincs politikai haszna, ha amúgy sem olvasnak az emberek. Orbán az intézményeket hadállásoknak tekinti, tehát arra törekszik, hogy elfoglalja azokat. Régi és új pártkatonák állnak a fontosabb múzeumok élén.”

• CEU
• pedagógus
• sztrájk
• politika