MENÜ
2019. augusztus 26.
Izsó
Vers és ünnep

Vers és ünnep

Takács Zsuzsa • fotó: www.euroscience

Hatalmas ötlet és nagyszerű kezdeményezés, hogy közelebb vigyék az irodalmat az emberekhez.

Házhoz jöttek a versek. Sajnos éppen lemaradtam róla, de kolléganőim hatalmas lelkesedéssel mesélték el, milyen élmény részesesei lehettek. Egyáltalán nem mindennapi, váratlan és furcsa, most is mosolygok, miközben felidézem a történteket. Április 11-én, a Költészet Napján két kislány toppant be hozzánk, és megkérdezték, hogy elmondhatnak-e egy-egy verset. A válasz természetesen igen volt, és ezután jött még egy lélekemelő élmény. A magukkal hozott kincses ládából egy versidézet járt a hallgatóságnak, apró papírhenger, kék fonallal összekötve, itt fekszik az asztalomon. A két verselő kislány neve is álljon itt: a szekszárdi gyakorlóiskola két diákja, Zeman Éva és Csontos Anina szavalt. De a történet még nem ért véget, ugyanis a véletlen hozta, hogy ekkor egy kedves ügyfelünk éppen a szerkesztőségben tartózkodott. A meglett férfi szintén részese volt a rögtönzött előadásnak. Amikor befejezték a gyerekek, megkérdezte, hogy ő is elmondhat-e egy verset. Vörösmarty Mihály költeménye, A vén cigány szólalt meg, egy ismert szekszárdi asztalos mester, Gáspár Pius előadásában. Hihetetlen és abszurd, ugyanakkor felemelő, tiszta pillanat volt, ami valószínűleg a város több pontján, más szereplőkkel megismétlődött. Hatalmas ötlet és nagyszerű kezdeményezés, ez is lehetőség, hogy közelebb vigyék az irodalmat az emberekhez. Ami nem is olyan bonyolult, mint gondolnánk. Most, húsvétra készülve vettem elő újra az ajándék-versidézetet, Rakovszky Zsuzsa sorait: „Mióta elhagytam magam,/ se gond, se baj már nincs velem. /Van poharam, van kanalam,/ asztalom, ágyam, istenem…” Ennél többet nem mondhatnék, szép húsvétot kívánok a Krónika olvasóinak!