MENÜ
2018. december 10.
Judit
Vadállatok és emberek

Vadállatok és emberek

Takács Zsuzsa • fotó: palmiersdusinai.com

Elefáncsordák, melyek a vének nélkül tomboltak és fékezhetetlenné váltak. Miért olyan ismerős ez a történet is?

Hihetetlen állati felvételt láttam a tévében. Egy majomkolónia valamelyik indiai város vasútállomásán verte fel tanyáját, és az egyik kismajmot megrázta az áram, a sínek közé zuhant. Az élettelennek tűnő testet az egyik társa felhúzta, elkezdte pofozni, de semmi reakció nem történt. Ezután egy helyben lévő vizes medencébe mártotta, rázogatta, de nem járt eredménnyel. Körülbelül húsz perc telt el, amikor még mindig ütötte és élesztgette az alélt társát. Számomra nem is az volt a lenyűgöző a történetben, hogy életben maradt a kis állat, hanem az a heroikus erőfeszítés, amit egy társa tett. Mondhatjuk, hogy emberi, vagy inkább remélhetjük, hogy emberi. Egy érdekes párhuzamról írtam már évekkel ezelőtt, akkor azt a jelenséget vizsgálták kutatók, hogy miért válnak agresszívvá egyes elefántcsordák. Kiderült, hogy a fiatal hímek többségbe kerültek, átvették az irányítást, ennek következtében teljesen felborult az egyensúly. Megváltozott az egész populáció viselkedése, a támadó, vérengző csordák már egymást és az embereket is veszélyeztették. A vének nélkül tomboltak és fékezhetetlenné váltak. Miért olyan ismerős ez a történet is?