Tévhitek a gyerekek nyelvtanulásáról
Tényleg igaz, hogy a gyerekek agya olyan, mint a szivacs, ha a nyelvtanulásról van szó?
Sokan gondolják úgy, hogy a gyerekek bármilyen körülmények között verik a felnőtteket, ha az a kérdés, hogy egy idegen nyelvet mennyire könnyen és gyorsan lehet megtanulni. Tényleg igaz, hogy a gyerekek agya olyan, mint a szivacs, ha a nyelvtanulásról van szó – teszi fel a kérdést két angol kutató egy most megjelent cikkében. Mit mutatnak az adatok?
A témában született munkák egyértelműen bizonyítják, hogy a gyerekek nagyon sikeresek a nyelvtanulásban, ha hosszabb ideig és nagy mértékben kerülnek egy új nyelv hatása alá. Tipikus példa erre a bevándorló család gyermeke, aki egész nap és mindennap új nyelvi környezetben kénytelen boldogulni. Az ilyen esetekben a gyerekek hosszabb távon is jobb eredményeket érnek el, mint a felnőttek, jobban elsajátítják az új nyelvet.
Más a helyzet azonban, ha egy gyerek csak rövidebb ideig és kevésbé átfogóan van kitéve az idegen nyelvnek, ennek tipikus esete az iskolai nyelvóra. A kisebb gyerekek ugyanis ezzel a módszerrel kevésbé teljesítenek jól, mint a tinédzserek vagy a felnőttek.
A jelenség magyarázata az lehet, hogy a gyerekek inkább implicit módon, azaz kevésbé tudatosan tanulnak hatékonyan, és ehhez sok impulzus kell, hosszabb időn keresztül. A felnőttek ezzel szemben már elsajátították a tanulás explicit módszerét, amikor analitikus megközelítéssel, rendszerszerűen, sokkal tudatosabban, azaz inkább elméleti síkon közelítenek a nyelvtanuláshoz. Mivel a klasszikus nyelvórák többsége ilyen módszert alkalmaz, a felnőttek jobban boldogulnak ebben a környezetben.
A két angol kutató új munkája arra mutat rá, hogy a két módszer (az implicit és az explicit) a valóságban mindig egyszerre jelen van, csak az arányok tolódnak el az életkor előrehaladtával (ha a sikerességet nézzük).
Tanulmányukban több mint száz, 8-9 éves iskolás nyelvtanulását követték egy iskolaéven keresztül. A gyerekeket – akik hetente 75 perc nyelvórán vettek részt – az első félévben négy részre osztották: három csoportban a hagyományos alsós, játékos-éneklős módszert hagyták meg (ez inkább implicit), és nekik németet, olaszt, illetve eszperantót oktattak, a negyedik csoportot viszont kifejezetten felnőttes, explicit módszereknek tették ki, kizárólag eszperantóban. Ezek után a második félévben minden gyerek egységesen franciát tanult, explicit módszerekkel.
A kísérlet végén a kutatók megmérték minden gyerek nyelvanalitikai, memorizálási és hangtani „tudatosságát”. Azt várták, hogy az implicit módszerrel tanított gyerekeknél a hallás utáni és a vizuális megjelenés utáni memorizálás lesz a jó eredmények első számú záloga, a végig explicit módszerrel tanítottaknál viszont az analitikai képességek dominálnak majd.
A józan paraszti észnek azonban ellentmondó eredmény született: minden gyereknél az analitikai képesség volt a franciatanulás sikerességének kulcsa, a hallás utáni memorizálás csak a második helyre szorult.
A kutatók következtetése szerint ezért a 8-9 éves gyerekek már igenis jól bevonhatók az explicit módszerekkel való tanításba, csak át kell alakítani, érdekessé kell tenni számukra ezeket a felnőttesnek számító osztálytermi megoldásokat.
